A főszereplő pedig egyáltalán nem olyan, mint az írók általában („Testalkatra nem éppen egy tipikus író, inkább hasonlított egy focistára, csak több esze volt. Megvesztem az érzésért, amikor betakart a testével és széles hátába kapaszkodhattam. Minden alkalommal elismerősen állapítottam meg magamban, hogy megtette a hatását a sokévnyi edzés”, mondja róla – egyik – barátnője), Váczi Endréért rajonganak a nők, de annyira, hogy egyik nőolvasója egyenesen zaklatni kezdi az interneten. Először csak zaklatni, és először csak őt – de aztán egyre súlyosabbá válik a fenyegetettség, és a zaklatás, bántalmazás kiterjed azokra is, akikkel Endre kapcsolatba kerül.
A történet eléggé csavarosan halad előre, hol Endre mesél, hol az egyik, hol meg a másik nője, vagy éppen a harmadik, aki az internetes zaklatások szakértője is, és természetesen ő is beleszeret az íróba az együttgondolkodás hevében. A fülszöveg szerint a szálak egészen magasra érnek, amint elkezdenek felfesleni, és valóban, szőrmentén és díszletként megjelenik benne a politika, mindenféle intrikák, titkok, sőt még egy önkormányzati választás is.
Ha most eltekintünk attól, hogy Stephen King eléggé jól megrajzolta már a rajongó, de kattant olvasó típusát a Tortúra című könyvében, hogy az elbeszélői módszer sem feltétlenül újdonság, és eltekintünk az olyan hibáktól a könyvben, amelyek egyértelműen a szerkesztés hiányára utalnak (szóismétlések – szinte kétoldalanként „bontja” valaki a vonalat, és ez a valaki általában egy „tag” –, rossz szórend: „Hová megyünk? Csak nem akarjuk itthagyni a srácot? – izgatottan forgolódott a hátsó ülésen Lőrincz” –, üdítő felületesség), érdemes megvizsgálni, mi marad. Mert maradnia kell valaminek, hiszen különben – hogy csak egyet mondjak – nem ajánlaná maga Réti László a könyvet, egyenesen a címlapon.
Jelentem, marad érdem bőven (csak ezeket a fenti problémákat kéne orvosolni a jövőben): a sztori végig izgalmas, fordulatos, meglepő és kiszámíthatatlan (az utolsó oldalakig az marad, sőt az utolsó oldalakon – ahol nem mellesleg kétféle befejezéssel is olvasható a könyv – kinyílik egy még a könyvben megmutatottnál is izgalmasabb és ijesztőbb világ/bugyor), a kötet humora a már megszokott módon szabadszájú, lezser és unottan elegáns, mégis kuncogtatóan vicces, és az elbeszélésmód is rendben van végig. Csabai Márk könnyen szövi mind a történetet, mind pedig a mondatokat.
Azt hiszem, az alábbi bekezdés jól mutatja és jellemzi mind az elbeszélő, mind a szerző, mind pedig a kötet stílusát: „Hosszas percekig döbbent csöndben ültem az étterem vécéjén. Kóválygott a fejem, a szívem hevesen kalimpált, és férfi létemre sírás kerülgetett. Nem azért, mert ilyen gyenge alak voltam, hanem mert lelkileg totálisan ki voltam merülve. Az pedig csak hab volt a tortán, hogy látszólag az bocsátott meg nekem, akinek én a legtöbbet ártottam. Szükségből, de akaratlanul, bízva abban, hogy ezzel segítek a legtöbbet. Ezek a videók megalapozták az estémet. Meg sem tudtam enni a vacsorámat, pedig kurva drága volt.”
Az életben használható bölcsességek mellett sok hasznos információt is kap az olvasó – nem tudom, önök például ismerték-e ezt az egyszerű, de nagyon hasznos trükköt (gyorséttermi szcéna): „…a rendelésfelvevő ablaknál kértem egy sajtburgermenüt és még három sajtburgert, uborka nélkül. Nem azért nem kértem bele uborkát, mert nem szeretem, hanem mert így biztos voltam benne, hogy kénytelenek lesznek frissen elkészíteni a rendelésem.”
És hadd mutassak példát az imént emlegetett pompás és szeretni valóan gonosz humorra is: „Délután öthöz képest indokolatlanul jól nézett ki.” Vagy: „Zseiky szavai olyan megsemmisítően hatottak rám, mint amikor egy kisgyerek megtudja, hogy nem a gólya hozta, hanem a balszerencse egy átmulatott éjszakán.” És végül (a recepciósnak): „Szemlátomást nem volt ínyére, hogy ebben a késői órában foglalkoznia kell velem vagy bárkivel is. Korát tekintve az első be nem fejezett diploma és a kilátástalan magánélet között helyezkedett el. Tehát kései húszas volt.”
Biztos vagyok benne, hogy ezek alapján és a szerző korábbi munkáinak ismeretében ennek a kötetnek is sok olvasója lesz országszerte, és remélhetőleg senki nem lesz olyan rámenős közülük, mint a regény Szűcs Csengéje.
Csabai Márk: Nem mondhatsz nemet! Álomgyár Kiadó, Budapest, 2018.