Említsük meg Barcsik Géza grafikus nevét, ha már ilyen szép munkát végzett. Már ahhoz is kell némi jó ízlés és egészséges arányérzék, hogy muzsikusok a fokosról nevezzék el zenekarukat. Mert a fokos épp nem ágyú, de nem is bicska; ám nem is kapanyél vagy pipaszár. A fokos egy kultúrtörténeti, néprajzi, sőt egyenesen néplélektani manifesztum, hiszen a puszta harci funkción kívül még rengeteg társadalmi és közösségi esemény nélkülözhetetlen kelléke volt.
A vajdasági Óbecséről származó zenekar 2012-ben lett a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsor középdöntőse – a Fonó Budai Zeneház különdíját is megkapták, ami azt jelentette, hogy elkészíthették első stúdiólemezüket, Kiskoromtól Nagykoromig címmel. A küldetés azóta sem változott, a Jókedvemben lemezen is a népzene (a belső borítón külön kiemelik a dél-alföldi magyar tamburamuzsika jelentőségét), a népi kultúra jelenvalóvá tétele, élő átadása a cél.
Sokféle muzsikus sokféleképpen áll a népzenéhez: van, aki a forrás tisztaságát akarja őrizni mindenekfölött, más arra esküszik, hogy adott esetben végtelen számú tiszta forrás összekeverhető a szélrózsa minden irányából. A Fokos zenekar csárdásai, katonadalai, ugrósai, lassúi és verbunkjai abszolút autentikusak, miközben valami olyat teremtenek meg, amit stúdióban bizony nagyon nehéz: igazi táncházi hangulatot. Sírva-vigadva mulatni vágyást. Nótakedvet.
A hangszerelés gazdag, a hangzás vaskos, a vokális részek sűrűk és tiszták, már a nyitó Mert Budavár az uraké… kezdetű somogyi dudaszerelemnél olyan férfikórus dörren a vonósok karcai fölé, hogy az ember képes elemi átéléssel és meggondolatlansággal velük kántálni az elszánt mondatokat: „Ingem-gatyám eladom, mégis megházasodom!”
A zenekar tagjai: Cseszák Zsombor (hegedű, cimbalom), Szabó András (hegedű, basszprímtambura), Szerda Balázs (brácsa, tamburakontra), Csonka Balázs (harmonika, prímtambura), Jovánovity Péter (nagybőgő, ütőgardon). A lemezen közreműködik még Ölveczky Tamás (klarinét), Zimber Ferenc (cimbalom), Csizmadia Anna, Szabó Annamária és Szerda Ákos (ének).
Túl azon, hogy megérdemlik, azért fontos fölsorolni mindannyiukat, hogy az olvasó érzékelje: itt bizony a gazdag hangzásért komoly áldozatot vállalt a zenekar, hiszen ennyi ember munkáját nem kis logisztika összefogni. És aki járt már akármilyen zenekarnak csak a közelében is, az pontosan tudja: a tagok sokszor muzsikálás közben tudják „kipihenni” a munkájuk nagyobb részét kitevő szervezést és utazást.
Ritkán, de annál nagyobb örömmel tudom leírni: bátran ajánlom a Fokos zenekart mindazoknak, akik csak most ismerkednek a népzenével, akik egyszerűen keresnek valamit, ami erőben is fölveszi a versenyt akármelyik zenei szubkultúrával. Mert lássuk be: a Csillagok, csillagok… kezdetű nóta egy abszolút sláger, ami tulajdonképpen vezeti is a slágerlistákat egy párhuzamos univerzumban, ahol még asszony az asszony és férfi a férfi, továbbá bicskával esszük a sárkányfejeket a rézerdőben.
Különösen, mikor ráeszmélünk, hogy ez a nótának egy kevésbé ismert változata (a lemezen kedvenc dalcsokromban, a Horthy-nóták – pecesori katonadalok között található), ami így végződik: „Mutassatok utat ebbe az erdőbe / Magyar szép vérei, gyászos temetőbe…”
És bizony ezt is a férfikórus dörgi. Ezt a dalt, aminek általam ismert változatát anno általános iskolában csak lányok akarták énekelni énekórán vagy inkább ők sem. Most meg ezt kurjongatom magamban úton-útfélen (ha az ember sok jó zenét hallgat, teremnek ilyen különleges képességei, mint a magunkban kurjongatás). Úgyhogy áldás legyen a Fokos zenekar munkáján, és hallgassák őket minél többen!
Fokos zenekar: Jókedvemben. Fonó Budai Zeneház, 2018.