Komoly utazásban lehetett része annak, aki a Művészetek Palotájába szervezett telt házas Tolnai Ottó-estre váltott jegyet. A Literárium programsorozat keretében meghívott szerző igazi élő klasszikusként mindent megtett a közönség minőségi szórakoztatása érdekében. Jánossy Lajos író, szerkesztő, egyben az esemény moderátora nem kis feladatra vállalkozott, amikor elvállalta a Tolnai Ottó-est levezénylését, márpedig egy végtelennek tűnő mesefolyam mederben tartójaként kiválóan helytállt. Kérdéseit nem fogalmazta túl, nem okvetlenkedett, kerülte a felesleges közbeszólásokat, szépen és elegánsan hagyta, hogy Tolnai Ottó magánmitológiája, a széke határán túlra nem terjedő, így is látványos magánperformansza uralja a teret és a nézőközönség figyelmét.
A beszélgetés megkezdése előtt Vicei Zsolt színész olvasta fel Tolnai Sehol egy omegaránc című hosszúversét, mialatt Lajkó Félix játszott. Az est első részében Tolnai Ottó nemrég a Jelenkor Kiadó elindította életműsorozat legújabb darabja, a Gogol halálát illetően idézte fel a szövegek születésének időszakát. Mesélt arról, hogy akkoriban Újvidéken éltek, és mivel épp elvesztette a munkáját, teljes volt számára a kilátástalanság. Mint fogalmazott: „Vakvágányra kerültem, és hát úgy döntöttem, megírom.” Felidézte, hogy egyszer talált egy szemétbe kidobott menetrendet, megtetszett neki, magával vitte. Tolnai Ottó a vakvágányon haladt a lejárt menetrenddel. „Az Azurexpress menetrendjének neveztem, egy Tolnai Klári-film címe után. Kezemben a végtelen, gondoltam, mert az én értelmezésemben az Adria azúrja a végtelen.” Majd hozzátette: „Saját magamat kellett felépítenem, a földet magam alá teremteni. Önfejűen építem a saját világomat, ideológiáktól mentesen.”
A költészet kérdését körüljárandó, kiderült, hogy gimnazistaként adta élete első interjúját, ami után a tapasztalt riporter megjegyezte, hogy rendben volt az interjú, noha Tolnai úgy remegett, mint a szitakötő. „Azóta is jellemző rám ez a rezgés, végigkíséri az életemet.” A költői pálya indulásáról elárulta, hogy Koncz István költő a szülővárosában élt, sokat tanulhatott tőle. „Kidobtam a költészetből az attribútumokat, új dolgokat tettem a helyére, például a Napot egy karfiollal pótoltam” – fűzte hozzá nem kevés humorral a költő.
Tolnai Ottó fantasztikus tolmácsolásában hangzott el a Félix című és a Nem könnyű című vers, utóbbit a szerző Györgydeák György festőművész emlékére írta.
Az egész est a legjobb irodalmi események hangulatát idézte, a költészet valódi élményt nyújtott mindenkinek, intellektualitás és humor kéz a kézben járt úgy, hogy egyik sem húzta le a másikat. Aki valaha is kételkedett volna Tolnai Ottó költészetének zsenialitásában, ezen az esten minden bizonnyal rájött, hogy tévedett.