Tizenhét frissen végzett restaurátor áldásos munkájának eredményét, huszonhat különböző korú és anyagú műtárgyat láthatunk az idei Megmentett műkincsek című kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeumban. A tárlat különlegességét nemcsak a bámulatos műtárgyak adják, hanem a hozzájuk tartozó részletes leírás is: a látogató rácsodálkozhat a konzerválás-restaurálás tárgyanként eltérő, összetett és sokoldalú ismereteket igénylő munkafolyamatának fotókkal illusztrált fázisaira. Az érdeklődők megismerhetik a restaurálást megelőző vizsgálati módszereket, a fototechnikai vizsgálatokat, a felhasznált eszközöket, anyagokat és technikákat. Egy jó restaurátor nem újrateremt, hanem az egykori alkotók elképzelése szerint, figyelembe véve az eltelt időt, megóvja, kiegészíti, és lelassítja a műtárgy öregedési folyamatait.
A képző- és iparművészeti tárgyak között találjuk azt a XX. század eleji, festett ólmozott üvegképet, amelyet Nagyváradi Nóra óvott meg, vagy a Zsolnay gyár eozinmázas porcelánfajansz állóvázáját és egy XVI. századi, fallosz alakú üvegtárgyat, amelyet Kalivoda András illesztett össze. Egy XVIII. századi balkán ikont Fiam Judit óvott meg az enyészettől. Nagy Hajnalka jóvoltából egy XVI. századi kárpittöredék, Szinger Alexandra által pedig két csodálatos festmény menekült meg a pusztulástól. Galambos Csilla szakértelmének köszönhetően egy 1879-ből származó, csizma alakú üvegedényt és egy XIX. századi, orientalista ihletésű tálat, Gácsi Orsolya munkájának eredményeként pedig egy XVIII. századi, ezüstözött, zománcozott evangéliumos könyvet és egy jatagánmarkolatú tőrt csodálhatunk meg. Kolozsvári Gergely az 1500 körül készült, karjában a kis Jézussal trónon ülő Szent Anna szobrát keltette új életre, Bélteki Mihály Zoltán pedig az 1760-as években készült Szűz Mária-ábrázolást.
Fa Lili Eszter két különböző, XVIII. századi atlaszból kiemelt térképlapot restaurált a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum számára. Pelles Edit jóvoltából egy XIX. századi, zománcozott vízipipa restaurálási folyamataiba nyerhetünk betekintést. Fekete Dóra és Mikó Edit Warschag Jakab 1840-es évekbeli olajfestményét és egy Szentháromság-ikont varázsolt újjá. Cselőtei Anna Remény és Tiszai Rebeka egy-egy XIX. század végén készült orosz ikont, Tóth Hajnalka pedig egy kínai papíresernyőt óvott meg az idő vasfogától.
A kiállítás szeptember 3-ig tekinthető meg.