Lehár Ferenc pályafutásának két jelentős és büszkeségre okot adó mérföldkövét – a rádióban és a filmvásznon való korai megjelenést – 1923-ban megelőzte – két évtized „vastapsos estéi” után – egy olyan darab, ami nem váltott ki különösebb érdeklődést a bécsi közönségből.
A sárga kabát Beöthy Lászlónak, a Király Színház igazgatójának – aki átírta a szövegkönyvet – minden erőfeszítése ellenére csúfosan megbukott Budapesten is. A mű Honthy Hanna emlékiratai szerint részleteiben jó, minden külön-külön: „A dallamok. A hangszerelés. A távol-keleti miliő. (…) Operettnek túlságosan súlyos. Drámának túlságosan operett. A könnyűzene hívei azt mondják majd – hiszen ez kész opera! (…) Az operahívők viszont elhúzzák a szájukat: Puccini másodkézből.”
Ennek a bukott műnek a felmelegítéséből született a legismertebb, legtöbbet játszott Lehár-operett, A mosoly országa. Ősbemutatója 1929. október 10-én volt olyan művészek közreműködésével, mint Vera Schwarz és Kürty Hella Liza, illetve Mi szerepében, Szu-Csong herceget Lehár jó barátja, a kiváló Richard Tauber énekelte, Gustavot pedig Willi Stettner.
Rövidesen kilencven éve idézgetjük mi is Szu-Csong belépőjéből, hogy „mosolygós nézés és jól nevelt arc”, és ki nem ismeri Szu-Csong áriáját a második felvonásból: Vágyom egy nő után…
Az idősebbek talán még emlékeznek azokra az időkre, amikor a már viseltes kabátot a szabó szétbontotta, majd a szövetet visszájára fordítva újjá varázsolta a ruhadarabot. Maga Lehár úgy emlékezett vissza
A sárga kabát „kifordítására”, hogy elfelejtett darabját elővéve megfogta annak bája és finomsága, ezért összehívta librettistáit (Ludwig Herzer és Fritz Löhner), akik átírták a szövegkönyvet, ő pedig átkomponálta a zenét. És hogy miért volt erre szükség? „…mert a mai közönség egészen más, mint a régi volt. A sárga kabát primitív meséje ma már legfeljebb elnéző mosolyt válthatna ki a nézőtéren. Hiába: a mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is…”
Ezen vágyott izgalmak kielégítésére ad lehetőséget a Müpa előadása február elsején és másodikán. Az európai nő, Liza Lichtenfels grófkisasszony és a kínai nagykövet, Szu-Csong herceg életképtelen kapcsolata egészen különleges nemzetközi művészgárda közreműködésével fog kibontakozni a budapesti közönség előtt.
A bécsi grófkisasszonyt örmény szoprán, Karine Babajanyan, a nagylelkű keleti arisztokratát Vincent Schirrmacher ázsiai származású, német tenor énekli majd.
Kínai művészek lépnek fel Szu-Csong húgának, Minek és nagybátyjának, Csang bácsinak a szerepében, és Hszu Csong (Xu Zhong) kínai karmester fogja dirigálni a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekarát. Gustav von Pottenstein-Hatfaludyt Franz Gürtelschmied, a főeunuchot Franz Tscherne játssza, a magyar művészek között pedig ott találjuk Ernyei Bélát, Náray Erikát és Kardffy Aishát.
A német nyelvű, magyar feliratos nagyoperett, amelyben a Pécsi Balett is szerephez jut, a Müpa és a sanghaji operaház együttműködésének eredménye, rendező Káel Csaba.