Köllő Miklós rendező a műsorban arról beszélt, hogy a Katkó Ferenc főszereplésével látható darab miben tér el a korábban ismert előadásoktól.
A rendező összegzése szerint a darab egy „fantasztikusan nagy ívű lélektani rajz”, amit nem monodráma formájában képzelt el, hanem összművészeti eszközökkel, ténylegesen eljátsszák a történéseket.
A rendező szerint az előadáson vetítések, animáció, képek, víziók, látomások kavarognak, és számtalan olyan színpadi eszközt használtak, amelyet eddig még nem vonultattak fel ebben a műben. Köllő Miklós Dmitrij Sosztakovics zenéjét használta, amelyre Preisinger Éva különleges koreográfiát állított össze. A díszletet a Kossuth-díjas Székely László, a jelmezeket a szintén Kossuth-díjas Jánoskúti Márta tervezte.
A rendező beszélt arról is, hogy Katkó Ferenc „egészen rendkívüli adottságú színész”, akinél alkalmasabbat nem tudott elképzelni a főszereplő, Axentyij Ivanovics Popriscsin megformálására. „Úgy szokták elképzelni, hogy Popriscsin figuráját kicsit vékony, kicsit idegbeteg, neurotikus (…) embernek kell eljátszania”. Én viszont ezt a csinovnyik figurát „kicsit testesebbnek” képzeltem el – mondta.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol 1835-ben írta az Egy őrült naplóját,amelynek főszereplője Axentyij Ivanovics Popriscsin címzetes fogalmazó, aki naplójában folyamatosan rögzíti megőrülése történetét, így jutunk el a kissé szórakozott csinovnyiktól a súlyos személyiségzavarban szenvedő betegig.