A kiállítás nem túl nagy, olyan közepes teremnyi, viszont igényesen prezentált, és körülbelül minden korosztálynak szórakoztató – no meg a Várba kell fölmenni hozzá, ami már önmagában remek családi program. A tárlat két részből áll. Egyfelől négy kiváló kortársunk, Dluhopolszky László, Gaál Tibor (T-Boy), Prihoda Judit és Takács Krisztián nagy méretű tus-, akvarell-, ceruza- és pasztellrajzait láthatjuk dicséretesen részletes kísérőszövegekkel.
T-Boy az ismeretterjesztés nemes szándékának jegyében fogant (Nagy magyarok sorozatáért 2015-ben Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki) hazánk és más nemzetek nagyjait ábrázoló karikatúraportréi közül kedvencem az íróasztalán űrhajóssisakot dédelgető Stanislaw Lemé. Dluhopolszky László Spray című, négykockás szatírája egy rovarirtóval akaratlanul elkövetett öngyilkosság vidám története – a végén együtt örülhetünk a léggyel. Az akasztófahumor kedvelőinek ajánlott.
Prihoda Judit míves állattörténetei, fabulái vagy épp a kihalás elől egykerekű biciklijén keménykalapban szivarozva, vagyis példás stílusérzékkel menekülő T-Rex mind nagy műgonddal kidolgozott mestermunka – egyáltalán nem az a stiláris hangvétel, amire a karikatúra szót hallva gondolni szoktunk.
Takács Krisztián is portréban gondolkozik, alanyai szintén magyar és külhoni hírességek. Takács témájában jóval tovább nyújtózik a popkultúra felé T-Boynál, eszköztára gazdag, az összkép színpadiasan hatásos.
A tárlat másik része a múltat ábrázolja, vagyis a hazai élclapok különböző korszakait az első magyar illusztrált élclaptól, a Charivari-Dongótól vagy a Jókai Mór által kiadott Üstököstől a már nevében is zseniális Pesti Izén és Fidibuszon át a Lúdas Matyiig. Elképesztően gyönyörűek az 1800-as évek második felének nyomdatermékei, a míves tusrajzok, metszetek, a rajzolt betűk, a megannyi gazdag, cirádás aprólékosság. És azok a veretes szövegek! Lássuk Jókai Üstökösének (nagy mesélőnknek ezt az arcát vajon miért nem tanítják legalább középiskolás fokon?) illusztrált, verses önmeghatározását:
„Érdemes publicum! Itt van az üstökös, / Odafenn a rajza. / Ez a czifraság itt minthogy lesz örökös, / Megfejtvén értelmét, essünk által rajta. / Első szegletében láthatunk két férfit, / Szeges buzogánnyal kik tudniillik a / Lábuk alá gázolt könyvet agyoncséplik: / Az ott – a kritika.”
Gyönyörűség olvasni. Megérdemelnék e lapok, hogy újra kiadják őket albumsorozatban vagy évkönyvszerűen.
A tárlat egyetlen hiányossága: nem húz gondolati ívet a múlt és kortársaink között. A sajtószöveg ugyan szól egy 2015-ös, átfogó tárlatról (Borsszem Jankótól Lúdas Matyiig), amely ihletet adott a jelen kiállítás megálmodóinak – de aki erre a mostani kiállításra látogat el, talán most szeretné átlátni, miképp is mentődtek át vagy vesztek el bizonyos tendenciák a magyar karikatúra-művészetben az elmúlt 170 évben. De a kiállítás ezzel az aprósággal együtt is mindenkinek bátran ajánlott.
A kiállításhoz, amelynek kurátora Szemerédi Ágnes, kísérőrendezvények is kapcsolódnak, október 16-án Karika Tour címmel lesz tárlatvezetés Dluhóval és T-Boyjal, majd ugyanaznap Kerek asztal címmel humor-szakmai beszélgetéseken vehetnek részt a látogatók.
Thuróczy Gergely irodalmi muzeológus Rejtő Jenőről és a Nagy Pesti Színpadról, Szalay Károly író a humor jövőjéről, Szakolczay Lajos művészettörténész a karikatúra jelenéről, Dluhopolszky László grafikus, szerkesztő a mai európai karikatúráról, Gaál Tibor grafikus az internet-korabeli digitális karikatúráról fog beszélni, Urszinyi Fehér Csaba író pedig Mémek vs. karikatúra címmel tart előadást.
A kiállítás megtekinthető október 27-ig az Országos Széchényi Könyvtárban.