Az Árpád-korban épült székelyderzsi unitárius erődtemplom minden szegletéből áradnak a történelmi és kultúrtörténeti összefüggések, érthető, hogy 1999-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A múlt föltárása, jelen idejű megélése és a jövőbe való átmentése itt folyamatos. Ezen a helyen minden a mostban történik. Szent László lova most vágtat a csatába, és Szent Pál most tér meg a damaszkuszi úton.
– Itt minden Isten dicsőségét szolgálja. A tavalyi restaurálás során előkerült, Ószövetségből származó felirat szerint: ez az a hely, ahol az Úr van, ez az Úrnak háza és a mennyeknek kapuja. Legyen ez a legfontosabb – mondja Demeter Sándor Lóránd unitárius lelkész, amikor némi naiv provokációval arra kérem, beszéljen a templom jelentőségéről. A kereszténységen belül lezajlott reformmozgalmak egyik legfiatalabb ága, az unitarizmus szellemisége elválaszthatatlan a vallási türelem eszméjétől.
Erdélyben talán többen tudják, mint Magyarországon, hogy az unitáriussá lett fejedelem, János Zsigmond az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként rögzítette törvényben a lelkiismereti és vallásszabadságot. Az unitárius lelkiség nyitottsága, békésen összegző jellege teszi lehetővé, hogy ez a világviszonylatban kevés lelket számláló, de Székelyföldön jelentős szellemi és kulturális erőt képviselő egyház méltóképpen őrizze azokat a tárgyi emlékeket, amelyek a magyar katolikus keresztény királyság idejéből maradtak ránk, és felekezeti vagy nemzeti hovatartozástól függetlenül fontosak az egész emberiség számára.
Székelyderzs lakóinak 97 százaléka unitárius, akik többnyire valóban aktív templomba járók – minden lelkész álma az ilyen gyülekezet. A közel félezres unitárius gyülekezet otthona ez a különleges erődtemplom. – A gyülekezet élteti, ápolja, tartja fönn a templomot, ez visz életet a falak közé. Hogy miért állhat a székelyderzsi templom olyan különleges emlékek mellett, mint a kínai nagy fal vagy az egyiptomi piramisok? Egyszerűen azért, mert ez egy csoda. És a csoda mellett az ember nem szalad el. Számomra ajándék, hogy ez az unitárius vártemplom Székelyföldön nagyköveti tisztséget tölthet be: képviseli a magyarságot, a székelységet és egy rangos világlistán a magyar unitárius egyházat is – fejti ki a lelkész.
Egy éve újították fel a falképeket, a templombelsőben körülbelül 500 éve láthatták ilyen formában az emberek. A falképek készítője ezt írta egy lobogó zászlóba ékes latin nyelven: „Ezt a művet készítette, tartósította Ungi István fia, Pál, az Úr 1419. évében. A művet megfestettem, a nemes Szüzet elmémben megtartottam.” Tehát két év híján 600 éves falképek láthatók itt: Pál apostol megtérése mint biblikus jelenet, illetve, ami főleg a magyar közösség számára bír üzenettel, legyenek a világ bármelyik táján: Szent László legendáriumából a kun leányrablás története.
Ez a lovagkirályt a maga eszményiségében és szépségében mutatja be. Van egy rovástöredékük is, egy bizonyos Miklós esperes neve olvasható a téglán: amikor ezt a téglát az 1900-as években megtalálták, még nem volt ismert, hogy 1274-ben Kun László király adománylevelet bocsátott ki, amelyben azt írja, hogy Miklós derzsi esperesnek hű szolgálatai jutalmául egy Őregyház nevű települést adományoz. Ezek a zamatos történelmi ínyencségek veszik körül ezt a közösséget. – Településünk jelmondata tömören össze is foglalja, mit jelent számunkra mindez: Székelyderzs az a hely, ahol a történelem együtt él a faluval. Számunkra ez egészséges gyülekezetet jelent, hittel, családdal, munkával – magyarázza Demeter Sándor Lóránd.
A templomon kívüli, várfallal kerített területet ma is kastélynak hívják a helyiek. Az Erdélyi Fejedelemség megszűnésétől (ez a katonai erők távozását is jelentette) itt tárolta a lakosság hombárokban (nagy faládák) és szuszékokban (kisebb faládák) a gabonát, a lányok kelengyéit, és évszaktól függően a nyári vagy téli ruhákat. Külső támadás esetén elég volt bemenekülni a templomerődbe – az élelem már ott volt. Ma is élő szokás, hogy a bástyákban szalonnát, sonkát, kolbászt tárolnak – szerda reggelenként minden család vihet haza egy hétre valót a szögére akasztott finomságokból.
Ha megkérdezünk egy székelyderzsit, miért kell idehozni mindent, amikor minden házban van villany és fagyasztóláda, azt feleli: azért fiam, mert itt érik meg.
Unitarizmus a művészetben
„Hű, mint az árny, tiszta, mint a fény” – Az unitárius közösség Jókai Mór Egy az Isten című regényében címmel kamarakiállítás nyílik csütörtökön, 17 órakor a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM). Köszöntőt mond Prőhle Gergely, a PIM főigazgatója, a tárlatot pedig Csécs Márton, a Torockói Unitárius Egyházközség lelkésze és Orbán János Dénes költő, lapunk munkatársa nyitja meg. Közreműködik Adorjáni Bálint színművész és Mocsári Károly zongoraművész. A Polgárok Háza az erdélyi unitárius közösségek népművészetét mutatja be a Kárpát-medencei Magyar Népművészet rendezvénysorozat 2017. őszi évadában, elsőként a különleges viseletéről és építészetéről méltán híres Torockót, amelyről Jókai Mór Egy az Isten című regényét írta. Pénteken 18 órakor kiállítás nyílik a Torockó értékvédő program munkájáról, közreműködik a torockószentgyörgyi Szilas tánccsoport, bemutatják az egyedülálló torockói népviseletet; az érdeklődők az est végén a helyi szörpök és pálinka mellett hagyományos lakodalmi ételeket: somodi kalácsot és „hamuzsákot” kóstolhatnak, valamint helyi termékek vására is várja a vendégeket. (MI)