– Mit kell tudni a mű megszületésének körülményeiről, és miért pont rockmusical formájában állították színpadra Tóth Ilona történetét?
Koltay Gábor: Az Őrizd a lángot! című rockmusical Horváth Attila jogtörténész, egyetemi tanár, alkotmánybíró ötlete alapján készült. Ő kérte fel Bácskay Zsolt zeneszerzőt, valamint a testvérét, Horváth Tamást a zenék és a dalszövegek megírására. Már az első beszélgetéseken részt vettem, így nyomon követhettem a mű megszületésének különböző fázisait. A forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tavaly októberben bemutattuk az Erzsébetligeti Színházban a mű első változatát. Olyan nagy volt a közönségérdeklődés, hogy engedtünk a nyomásnak. A nagy sikerű előbemutató után a szerzők a színpadi tapasztalatok alapján kiegészítették a művet. Így jött létre a mostani bemutató a XVI. kerületi színházban. A helyszín több oknál fogva is jelkép erejű, hiszen Tóth Ilona ebben a kerületben született, a színház a rendszerváltozásig a szovjet hadsereg kultúrházaként funkcionált, s idén emlékezünk a hatvan éve, ártatlanul kivégzett Tóth Ilonára.
Horváth Attila: Én kezdettől fogva rockmusicalben gondolkodtam, azaz a zenék mellett rövid prózai szövegek, jelenetek teszik teljessé a történetet. Ennek nyilvánvaló oka, hogy mindannyian azt szerettük volna, ha minél szélesebb értelemben vett közönséget tudunk megszólítani a fiataloktól az idősebb korosztályokig bezárólag. A rockmusical korszerű műfaj, a színpadi megvalósításnál lehetőség van olyan megoldásokra, amelyek lehetővé teszik a minél teljesebb érzelmi azonosulást.
– Mi jelentette önöknek a legnagyobb kihívást a darab színpadra állítása során rendezői, illetve szakértői szempontból?
K. G.: A legnagyobb kihívás annak színpadi ábrázolása volt, hogy miért vallotta be Tóth Ilona a bíróságon az el nem követett tettét, s hogyan lehet ezt megértetni a ma emberével. Az idősebb korosztályok ugyanis pontosan tudják, mert emlékeznek, hogy az elviselhetetlen fizikai kínzásoknak van egy olyan határa, ahol az ember tűrőképessége véget ér, és mindent bevall, aláír, csak legyen már vége a borzalmaknak. Emlékeztetnék az 1940-es évek végén Mindszenty bíboros és Rajk László korábbi belügyminiszter esetére, akik szintén bevallották el nem követett cselekedeteiket. Ráadásul ma már tudjuk, hogy a veréseken és körmönfont kínzásokon túl tudatmódosító szereket is használtak. Ennek színpadi ábrázolása sok fejtörést okozott.
H. A.: A legnagyobb kihívást szakértői szempontból is a beismerő vallomás kicsikarásának bemutatása jelentette. Fontosnak tartom, hogy a bemutatott darab történelmi hűségre törekedjen, egyúttal megismertesse a nagyközönséggel az adott korszakot. A Tóth Ilona drámáját ábrázoló mű esetében is feldolgoztuk az eredeti forrásokat, a peranyagot és a teljes szakirodalmat. A darabból pedig kiderül, hogy Tóth Ilona miért tett végül beismerő vallomást. Fontos tudni, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlásában közreműködő nyomozó hatóságok jórészt ugyanazok voltak, amelyek az ötvenes évek koncepciós pereit végigvitték. Még a korszak büntető anyagi és eljárási jogszabályait sem tartották be. Csak olyan esetekben nem kellett kikényszeríteni a beismerő vallomásokat, amikor azok közismertek voltak, tehát nem teljes mértékben kitaláltak, mint a Rajk-per esetében. Például nem kellett erőszakkal rávenni Nagy Imrét, hogy vallja be, hogy a forradalom idején miniszterelnök volt. Tóth Ilona és társai esetében azonban más volt a helyzet. Itt egy gyenge lábakon álló vádat akartak mindenáron elfogadtatni a vádlottakkal és a tanúkkal. Ezért minden eszközt bevetettek.
– Mit tud hozzáadni a mű Tóth Ilona alakjához és történetéhez, mennyiben egészíti ki a róla alkotott képet?
K. G.: Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy Horváth Attila Tóth Ilona életével és perével behatóan foglalkozott, akárcsak a másik történész szakértő, Kiss Réka. Tehát a dokumentumokból kibontakozó kép történelmileg hiteles és alátámasztott. Tóth Ilonáról már gyerekként hallottam, hiszen abban a Domonkos utcában születtem, ahol ’56-ban a kisegítő kórházat berendezték. Az ott lakóknak fogalom volt Tóth Ilona személye, még akkor is, ha nyilvánosan nemigen lehetett róla beszélni. Aztán ismét találkoztam alakjával, amikor Obersovszky Gyulával a rendszerváltozás után közeli emberi és munkakapcsolatba kerültünk, és akinek Prelűd halál után címmel később én jelentettem meg négy kötetben összegyűjtött verseit, valamint két filmet is készítettem róla. Ő volt ’56-ban az Igazság, majd később az Élünk című újság szerkesztője, lánglelkű forradalmár, aki november 4-e után a Domonkos utcai kórház alagsorában szerkesztette és tovább nyomtatta illegális lapját. A hatóságok ezért összekapcsolták ügyét a Tóth Ilona-perrel, amelynek Gáli Józseffel együtt ő is vádlottja lett. Tehát magam is sokoldalú kapcsolatban voltam Tóth Ilona személyével, ezért Horváth Attila felkérését örömmel vállaltam. Tóth Ilona igazi ’56-os hős, az elnyomó hatalomnak kapóra jött a személye, hiszen ország-világ előtt bizonyítani akarta, hogy a tanult emberek, egyetemisták, értelmiségiek milyen galád, agresszív módon gyilkolták az ártatlan embereket.
H. A.: A zenei nyelv csodákra képes. Közelebb hozza a fiatalokhoz is a korszak történelmét, Tóth Ilona mártíromságát. Lehet, hogy még az események megértésében is segíteni fogja a nézőket. Ebben segítségünkre vannak a nagyszerű színészek, a címszerepet alakító Kisfaludy Zsófia, valamint Makrai Pál, Juhász Róza, Kósa Zsolt, Petőcz András, Fehérvári Péter, Hollai-Heiser Ádám és mások.
– Mit lehet tudni a darab utóéletéről, terveznek-e további előadásokat?
K. G.: Természetesen szeretnénk, ha a darabot valamelyik budapesti színház repertoárszerűen felvállalná. Ugyancsak tervezzük, hogy Budapesten kívül, sőt az országhatáron túl is bemutassuk. Meggyőződésem, hogy ez a mű nem csak aktuálisan az ’56-os évfordulóhoz köthető. Olyan általános tanulságokkal, történelmi ismeretekkel, erkölcsi üzenettel bír, amelynek a magyar színpadokról minél gyakrabban el kellene hangoznia.