Furcsa, hogy leginkább az időről való gondolkodásra késztet az idei Nemzeti Szalon tárlata, amely Kéz / Mű / Remek címmel ma 11 órakor nyílik a Műcsarnokban. Idén a népművészet téma jegyében válogatták össze a kiállítás anyagát, és ez az első alkalom, hogy ilyen tárlat mutatkozhat be itt.
Az idő pedig mint lappangó téma nem úgy ötlik fel a látogatóban, hogy sóhajtozva megállapítja: a mai rohanásban ugyan kinek volna ideje ilyen tárgyak elkészítésével bíbelődni, hiszen ötszáz kortárs kézművesmester és iparművész munkái láthatók itt. Inkább az idő természetére mutat rá mindez, akárcsak a népművészet maga.
Hogy a világ másképp is belakható és megismerhető, hogy a távolságokat nemcsak hosszmértékekben lehet meghatározni, hanem időben és tárgyakban is – például hány napi járóföldre van az, ahová meg szeretnénk érkezni, vagy mint a mesében, hány vascsizmát kell elkoptatnunk ahhoz, hogy a világ végére érjünk.
És miközben a kiállított kézműves remekek között járkálunk, tudva, hogy nagyszüleink-dédszüleink otthonát ilyen tárgyakkal rendezték be, belátjuk, hogy az ember összetettebb annál, mint amit eddig a tudományok megragadhattak belőle.
Hiszen döbbenetes az emberben az ősi késztetés, hogy szépet teremtsen, hogy a használati tárgyait is kidíszítse, hogy keze és a lelke nyomát felismerhetővé tegye a közvetlen környezetében – jelenvalóvá váljon a bútoraiban, az eszközeiben, a ruhadarabjaiban, az ünnepeiben és a mindennapjaiban.
És az is, hogy lehet úgy élni, hogy a napjainkban nem létezik „üres” idő, nincs tétlen várakozás, mert az ilyen kiszakadó időket is meg lehet tölteni dallal, tánccal, faragással, varrással, bármiféle teremtéssel.
Abban, hogy Magyarország a hagyományőrzés terén nagyhatalomnak számít, és ahogyan ma él a népi kultúra, nem elhanyagolható a hetvenes évek táncházas generációjának szerepe, ugyanis e mozgalom tevékenysége meghatározó volt abban, ahogy egymásra talált a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet, a társművészetek, valamint az akkor kibontakozó ökotudatos szemlélet.
A tárlat a táncházmozgalom kezdeteibe is betekintést enged, és határozott koncepció mentén szemlélteti, hogy a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kézművesség és iparművészet hogyan teszi jelenvalóvá népművészetünk gazdagságát.
A kiállítás vezető kurátora Beszprémy Katalin, a szakmai és művészeti koncepcióért felelős kurátor Fülemile Ágnes, a társkurátorok pedig G. Szabó Zoltán, Pál Miklósné és Szerényi Béla. Az ő érdemük, hogy a több mint 3500 tárgyat felvonultató kiállítás nem látványraktár-szerűen szemléltet, hanem körkörös kompozícióban, tizenkét teremben, termenként a népművészet más-más szegmensét mutatja be a Kalotaszeg és Mezőkövesd továbbélő hagyományától kezdve az otthonok mindennapi tárgykultúráján, az öltözködés és identitás összefüggésein, a kézműves-oktatás műhelyein át a megújuló hangszerekig, a szakrális terek és jeles napok tárgyaiig, valamint az archaikus életformák újrafelfedezéséig.
Az augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon programjaként az érdeklődők kipróbálhatják a kézművesség fortélyait, különleges hangszereket szólaltathatnak meg, a jeles napokon pedig a közös táncba és éneklésbe is bekapcsolódhatnak, legközelebb holnap a Szent György-napi szokásokat megidéző művészeti eseményeken.