– Annak ellenére, hogy az utóbbi időben sokszor esett szó Hamvas Béláról, még mindig nincs mérvadó és számottevő Hamvas-recepció – állapítja meg Palkovics Tibor, a Hamvas-alapítvány elnöke és az életmű gondozója, akit a közelgő emléknapokról kérdeztünk. Mint mondja, éppen ezért tartotta fontosnak, hogy Hamvas Béla halálának évfordulóján – egy héttel a november 7-i jubileum előtt – konferenciát szervezzenek, ahol olyan előadók szólalnak meg, akik behatóan tanulmányozzák az életművet.
A hagyaték kezelője Hamvas aktualitását keresi, vagyis hogy miként időszerű ma a hamvasi üzenet.
„Szokás beszélni reneszánszról, mert a nyolcvanas években volt egy nagy hulláma a művei kiadásának, amikor a negyvenes évek végéig hozzáférhető anyagokat adták ki. A mai napig nem látjuk át pontosan, mi történik a hamvasi írásokban, nincsenek meg a megragadásnak azok a pontjai, amelyek képesek ezt feltárni, ezért várathat magára a filozófiai recepció. Lehet, hogy a Hamvas-gondolkodás specifikus jellege ellenáll ennek a megragadhatóságnak. Hiszen Hamvas Béla filozófiai írásainak egyik lényege, hogy a lebegtetett állapotban, az egészre való tökéletes nyitottsággal lehet valamire rálátni, nem beszűkült keretek között” – fogalmaz az életmű gondozója.
Jelenleg a mérvadó szakirodalom egy része nem említi a XX. századi irodalom és bölcselet egyik legkiemelkedőbb alakját. Hamvas nem szerepel az akadémiai irodalomtörténeti kézikönyvben, noha ott van a helye. Nem tartják filozófusnak, holott filozófiai dimenziókban érvel, és elvitathatatlan, hogy az esszéirodalomban és a regényirodalomban a legnagyobbak között van.
Az Aranytíz Kulturális Központban október 26–27-én rendezik meg az In memoriam Hamvas Béla című konferenciát, ahol Thiel Katalin az igazságosság kérdését keresi Nietzsche és Hamvas Béla bölcseletében, Kurucz Anikó pedig Transzparencia és luciditás címmel Hamvas Béla egzisztenciaértelmezéséről tart majd előadást. Szőcs Géza Hamvasról, Hamvasnéról és a Hamvas-hagyatékról beszél szombat délelőtt.
A Kossuth-díjas költő márciusban a füredi Hamvas-napokon emlékezett meg Hamvas Béla feleségével, Kemény Katalinnal közös találkozásukról. Mint akkor elmondta, tizennyolc évesen azért jött Budapestre, hogy Szentkuthy Miklóst és Hamvas Bélát megkeresse, hiszen e két író mindenki másnál mélyebben hatott rá. Irodalmi körökben kezdett „kutatni” Hamvas holléte, lakhelye felől, hosszú érdeklődés után kapta meg valakitől az Erzsébet körút 13. szám alatti címet, ahova elment és bekopogtatott. Kemény Katalin nyitott ajtót, és legnagyobb meglepetésére közölte vele, hogy Hamvas Béla három éve halott.
„Döbbenetes most is számomra, mint ahogy akkor is az volt, hogy irodalmi körökben puhatolózva, bárkinél érdeklődtem, nem tudták, hogy nem él Hamvas Béla. Kemény Katalinnal való beszélgetésem során a tudásnak és a más valóságokba való belehelyezkedésnek olyan hihetetlen érintését éltem át, ami hosszú időre meghatározta a gondolkodásomat, és amelyhez foghatóval azóta sem találkoztam” – idézte fel Szőcs Géza.
A Hamvas-alapítvány szervezésében év végéig tartanak asztali beszélgetéseket a szervezet belvárosi központjában; a Karnevál című regény körül zajlik majd a diskurzus. Év végére elkészül a revideált változat, vagyis az autentikus gépirat és a kézirat alapján átdolgozott regényt adja ki a Medio, hiszen az eredeti mű korábban megjelent változata rengeteg torzítást szenvedett el.
– Ebben a munkájában is arra vállalkozik az író, hogy bemutassa életünk túlbonyolított szövevényét, az egymással csak megszállottságuk álarcain keresztül érintkező emberek képtelenségét arra, hogy önmagukat és egymást valóban felismerjék, és kezükbe vehessék problémáik feloldásának kulcsait. Megjelenésekor a Karnevál abszolút csúcs volt. Ilyen lenyűgöző és intenzív erejű művek nem kerültek elő irodalomtörténetünknek abból az időszakából – véli Palkovics Tibor.
A kétnapos megemlékezés az előadások mellett felolvasásokkal és filmvetítésekkel gazdagodik: Így látták ők – szemtanúk Hamvas Béláról címmel bemutatják Katona Zsuzsa ötvenperces tévéfilmjét Hamvas Béláról, majd mások mellett Pelsőczy Réka, Rátóti Zoltán, Dóczy Péter, Fekete Ernő olvasnak fel részleteket az életműből.