Most, hogy a reformáció elindulásának hazájában, Németországban a tavalyi reformáció napján elkezdődött emlékév évfordulójához érkezünk, érdemes számot vetni nemcsak az év során megvalósult számtalan igényesebbnél igényesebb programmal, hanem a vallásmegújító mozgalomnak egy olyan vetületével is, amelyik nekünk, magyaroknak is nagyon fontos. Ez pedig nem más, mint Károlyi (a protestáns gyakorlatban: Károli) Gáspár Biblia-fordítása.
Károli Gáspár legjelentősebb munkája a Biblia első teljes magyar fordítása. A munkát 1586-ban kezdte meg, pártfogói támogatással, akiknek halálát követően Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem karolta fel az ügyet. Hat református lelkésztársa segített neki a munkában, a nyomtatást 1589. február 18-án kezdték meg, s 1590. július 20-án fejezték be, így a fordítás után négy évvel a magyar nyelvű Szent Biblia Vizsolyban nyomtatásban is megjelent, körülbelül hétszáz példányban. Mára csupán ötvennégy példány maradt fenn belőle, ebből huszonnégy található Magyarországon.
A mai, feszített tempójú fordításleadási határidők között sínylődő műfordítók, de más emberek is könnyen el tudják képzelni azokat a nagyszerű pillanatokat, amikor a Károli vezette csapat a fordítói munka végére ért, és azokat az emelkedett pillanatokat is, amikor kézbe vették az első nyomtatott példányokat. Mégis érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon ezek a derék papok tudták-e, felismerték-e nagyszerű munkájuknak az egészen elképesztő nagyságát és a századokon átívelő jelentőségét? Lehet, hogy igen, és persze lehet, hogy nem. Vagy nem úgy, ahogy ma elképzeljük hogyan hatott a Szent Biblia a magyar nyelvre, nyelvfejlődésre – ismerve az elmúlt ötszáz év eseményeit.
Károli Gáspár abbéli igyekezete ugyanis, hogy az egyszerű nép is megérthesse az Úr szavát, csodálatos nyelvet eredményezett. És nemcsak eredményezett, hanem meg is őrzött egy olyan komoly mennyiségű és minőségű nyelvi állapotot, amely nélkül ma sokkal kevesebbet tudnánk arról, hogyan beszélhettek őseink ötszáz évvel ezelőtt. Tehát a szentség és a népművelés funkcióján túl ez a szöveg olyan hozadékkal is bír, amelyikre a fordítók, élükön Károli Gáspárral, bizonyosan nem gondoltak – mint egy lezárt időkapszula, úgy őrizte meg számunkra a korabeli nyelvi regiszter emelkedett és gyönyörűséges természetét.
Van, akinek lelki és hitéleti napi gyakorlat, és van, akinek csupán értékes kuriózum, érdekesség, világi foglalatosság a Biblia olvasása – de mindkét hozzáállásban közös, hogy megkerülhetetlen kősziklaként van benne a korabeli magyar nyelvi lelemény csodálatos gyűjteménye, a Károli-féle Szent Biblia. Aki teheti, olvasson bele újra a magyar könyvek könyvébe, és gondolkodjon el az ötszáz évnyi kontinuitáson: merítsen erőt belőle.