Ha lehet a szocialista településfejlesztés előnyeiről beszélni hazánkban, akkor a Balaton-felvidék hegyoldalaiban lévő falvak elhanyagolása ezek közé tartozik: azon kevés helyek egyike ez, ahol a természet szabályai szerint rendeződött és maradt meg minden a maga eredetiségében, kőhajításnyira a legnépszerűbb turisztikai övezettől. Ilyen környezetben bukkant Demján Ildikó orvos-természetgyógyász a levendula termesztésére legalkalmasabb földre, egyben egy ihletet adó vidékre, ahol a lila virágú gyógynövény jelenléte emeli az önmagában is különös energiájú szakrális területet.
„Szerettem volna kiszabadítani a levendulát a nagymama ruhásszekrényéből” – mondja a szakember, hiszen sokáig – és a legtöbben még most is – a molyok elriasztására használják csupán, miközben egyike a legsokoldalúbb növényeknek, és ma mintha újra kultusza teremtődne.
Gyógyír testnek, léleknek
„A gyógyításban a test, a lélek és a szellem szintjén hat. Azonban ha az élet egyéb területeiről beszélünk, akkor a növény kertépítészetileg is fantasztikus: bokra alakítható, illatos, és ha szereti a helyét, gyakorlatilag nincs kártevője. Természetgyógyászként számomra a gyógyító ereje üzenetértékű, mert a természet hatalmas, minket tápláló erejére példa, amint ezt a több ezer éves gyógyító rendszerek is tanítják. Már a Bibliában is többször említett gyógynövény” – magyarázza Demján Ildikó.
A középkor sötétségében azonban eltűnt, a kolostorkertekben őrizték, ahogyan a többi gyógynövényt is. Angliában került ismét a köztudatba a növény, Viktória királynő rajongott érte, az uralkodónőnek saját levendulabeszállítója volt. Speciális illatos táskákban hordozták, templomjaikat szórták be vele, parfümöket készítettek belőle, de bútorápolóba is becsempészték. Természetesen a királynő szokásait követték az úri hölgyek is – divatot teremtve.
A szakembertől megtudtuk, hogy a XX. században Provence lett a világ első számú termesztője, mivel ők az első világháború válsága után a gabonatermesztésre alkalmatlan meszes, köves földeken kezdték el termeszteni és ügyesen népszerűsíteni a levendulát. Provence, Toscana, Balaton-felvidék – mindhárom régió varázsos, a lankás, dimbes-dombos tájain a szőlő, a mandula és a gyógynövények otthonosan érzik magukat. Ilyen adottságú a dörgicsei vidék is, így a levendulamajorban megtalálható a mandula, a sárgabarack, a rozmaring, a zsálya, a muskotályzsálya, a citromfű, a kakukkfű, a menta és a körömvirág is, melyek a biotermékek alapanyagául szolgálnak.
„Az volt a célom, hogy megmutassam a magyar embereknek, hogy milyen egy igazi illóolaj, amivel lehet gyógyítani, vagy csak élvezni, könnyebbé, illatossá tenni mindennapjainkat csodálatos erejével. Szerettem volna arra késztetni az embereket, hogy mindenben keressék meg a valódit, ne fogadják el a silányt” – vallja a természetgyógyász.
Zarándokhely
Tizennégy éve került az első 9000 tő a dörgicsei lankákra, jelenleg négy hektáron virul a kétfajta növény a Dörgicsei Levendulamajorban. Egyre többen zarándokolnak ide azért, hogy személyesen tapasztalják meg a látványt és azt az energiát és nyugalmat, ami sugárzik a tájból. A kert látogatható, különösen megkapó június-júliusban, levendulavirágzás idején. A bemutatókertben több mint harmincfajta levendula található, kottát és egy hatalmas violinkulcsot formálva. Nyári hétvégéken rendszeresen művészeti programok várják az arra nyitott embereket a különleges természeti környezet, az ősi templomrom szomszédságában.
Hamvas Béla-est, Kövi Szabolcs meditációs fuvolazenéje, Recercare Régizenei Műhely, Teleki Gergő zongoraművész fellépése és más komolyzenei koncertek, felolvasások tették ez évben teljesebbé az ültetvényben kialakított, farönkökből épített színpadon az élményt, vagy rossz idő esetén a major melletti bájos kis evangélikus templomban. „Úgy tanultam, hogy a levendula szakralizálja a tájat, mi ezért szerettük volna egyre inkább tágítani azt a kört, ami társítható ehhez az emelkedett hangulathoz. Idén megnyílt szoborparkunk: Szabó László Zoltán Vöröstón élő szobrász és alkotótársainak munkáiból láthatunk állandó kiállítást. Tervezzük további kortárs alkotásokkal kiegészíteni a parkot” – ismertette Demján Ildikó.
Galéria és alkotótábor
Mint kiderült, a tervek között szerepel egy fedett terem kialakítása is az oktatásnak, kultúrának, művészetnek, mely galériaként, később alkotótáborként működhetne. A levendulamajor létrehozói továbbra is szeretnék megőrizni e szelíd hely nyugalmát, hogy megmaradjon töltekezni azoknak az embereknek, akik erre a tájra, titokzatos történelmére, történeteire és a mindezekből fakadó speciális energiáira érzékenyek.