– A tihanyi echót is megtaláltuk – mondta a Román Csarnokban Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója a tegnapi sajtóbejárás elején, a terem kivételes akusztikájára utalva.
A csarnokot idén tavasszal egy kis időre megnyitották, és már akkor is felemelő érzés volt a pazar román kori templombelsőt idéző, hatalmas teremben állni, amelyet hetven évig raktárként használtak. Fekete Péter kultúráért felelős államtitkár és Baán László igazgató kíséretében indultunk el, hogy feltérképezzük a nemsokára újranyitó múzeumot.
Először a Michelangelo-terembe mentünk. Itt rendezik meg a Leonardo da Vinci és a budapesti lovas című kamarakiállítást, amellyel megnyílik a felújított épület.
Több éves kutatómunka eredménye a különös tárlat, amelyen csaknem húsz Leonardóhoz köthető művet mutatnak be. A gyönyörű, reneszánsz mennyezetű termet galériázott, válaszfalazott irodaként használták – a szocializmusban ugyanis nem tűrték ezt a „retrográd” ízlést –, és csak a felújítás közben, az álmennyezet lebontásakor derült ki, hogy milyen kincset rejtenek a falak.
Fontos tudni, hogy október végén még nem nyitják meg az egész múzeumot. Akkor a mélyföldszinti terek és a felújított Román szárny nagy része és az ottani kiállítások nyílnak meg – az összes új állandó kiállítást csak 2019 közepétől lehet megtekinteni.
Mindennek technikai okai vannak, hiszen ezzel párhuzamosan bezárják a Magyar Nemzeti Galéria régi magyar gyűjteményének állandó tárlatait, és ezeket elhozzák a Szépművészetibe – a gyűjtemény egységét 1957-ben bontották meg, amikor szovjet mintára kettéválasztották a nemzetközi és a nemzeti anyagot –, így helyreáll a művészettörténeti folyamatosság is: a múzeum az egyiptomi és a görög-római művészet mellett a XVIII. század végéig együtt mutatja majd be az egyetemes és a magyar művészet történetét.
A Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének kiállítását pedig ideiglenesen – az Új Nemzeti Galéria megnyitásáig, ami a tervek szerint 2021-ben lesz – a Várba költöztetik.
A Michelangelo-teremből a mélyföldszintre mentünk, a felújítások leglátványosabb helyszínére. Innen több új feljárót is nyitottak, ahonnan az épület különböző részeit könnyűszerrel elérhetjük majd, és itt van többek között az új csomagmegőrző és a ruhatár is. Oldalt egy 140 embert befogadni képes éttermet-kávézót alakítottak ki, amelyet majd a Hősök tere felől is megnyitnak.
A hatalmas látványkonyha előtti letisztult felületek és az egyáltalán nem hivalkodó berendezés egyaránt arról tanúskodik, hogy az új elemeket nagyon visszafogottan válogatták ki, hogy ez ne vonja el a figyelmet az eredeti részek pompájáról.
Az egyiptomi gyűjteményt a múzeum másik oldalára helyezték át. A múmiák, amulettek, egyiptomi táblák és a félig nyitott vitrinek között Liptay Éva gyűjteményvezető elárulta, hogy ezúttal 600 műtárgyat állítanak ki, százzal többet, mint az előző tárlaton. A gyűjtemény termeit szimbolikusan tervezték meg: a legbelső terem, amelynek falait óarany színűre festették, egy sírkamrát fog megjeleníteni, itt lesznek a múmiák és egyéb szakrális tárgyak.
Ezelőtt egy jelképes egyiptomi templomot rendeznek be, és míg legbelül a halott istenek világát, addig elöl az emberekét mutatják be. Az újfajta rendszerezést korszerű animációkkal és egyéb elektronikus eszközökkel is ellátják.
Innen a vadonatúj festményraktárba sétáltunk át, amely éppen a Román Csarnok alatt van. Hogy miért pont itt? Sokáig egy nagy gödör tátongott a csarnok közepén: abban állunk most.
A földkiemelésekkel ötezer négyzetméternyi területet nyertek a múzeumnak. Aranyszínű, régi, barokkos vagy egyszerű keretek és bennük remekművek sorakoznak kétoldalt a klimatizált festményraktárban.
A mélyföldszint folyosóin már nem himbálóznak kábelkötegek, és nem látszanak a csövek, hiszen ezeket mind kicserélték és korszerű módon a föld alá építették be. Az emeleten még benézünk a régi, neogótikus és reneszánsz képek tárlatára, ahol sötétzöldre festették a falakat, felújították a parkettát és légkondicionálták a termeket.
A Liget Budapest projekt részeként végzett rekonstrukció során felújították a II. világháborúban nagyon károsodott, azóta pedig raktárként használt Román Csarnokot, korszerűsítették az 1906-ban megnyílt – azóta pedig csak részlegesen renovált – múzeum elavult fűtésrendszerét, klimatizáltak számos kiállítótermet és felújították a tetőszerkezet nagy részét is.
Úgynevezett expedíciós folyosókat is építettek: ezeken a színfalak mögött lehet szállítani a műtárgyakat, ezért nem kell a kiállítások egy részét lezárni azok áthelyezésekor.
A múzeumban összesen 14 ezer négyzetmétert újítottak fel, a restaurálásnak köszönhetően pedig csaknem 2000 négyzetméternyi korábbi kiállítótér nyeri vissza eredeti funkcióját, és a műtárgyraktáraknak is mintegy félezer négyzetméterrel több hely jut majd.