A magyar népmese napját első alkalommal 2005. szeptember 30-án rendezték meg azzal a céllal, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyermekek és felnőttek ezen a napon különleges figyelemmel adózhassanak a magyar és más népek meséinek.
A nap egyébként a Kisbaconban született Benedek Elek születésének napja (1859. szeptember 30.), ami nem is meglepő, hiszen a magyar népmesekincs egy jelentős részét Benedek Elek gyűjtötte össze.
(Ma is élénken él az emlékeimben a hajdani, Kisbaconban megejtett osztálykirándulás, ahol megtekinthettük Benedek Elek utolsó levelét – amelynek közvetlenül az agyvérzése előtt, utoljára leírt szavai a híressé vált „Fő, hogy dolgozzanak” –, és megtudhattuk, hogy felesége, betartva korábbi közös fogadalmukat, miszerint egyikük sem fogja túlélni a másikat, követte férjét a halálba; a hitvesi ragaszkodásnak ez a modern korunkban szinte elképzelhetetlen, döbbenetes példája a mai napig borzongással tölt el.)
Kíváncsi volnék, hányan olvasnak népmesét manapság a gyerekeiknek (vagy hányan olvasnak nekik egyáltalán bármit), mert abból meg lehetne állapítani, mennyire van még ereje a népmeséknek, és ezáltal mennyire fontos ez a mai nap, mennyire tudja teljesíteni azon küldetését, hogy ráirányítsa a figyelmet a népmesefogyasztás fontosságára, (lelki-) egészségügyileg is.
Ugyanis valahogy nem trendi szülői körökben ez a fajta időtöltés – sokkal könnyebb leültetni a gyermeket egy-egy rajzfilm elé, vagy hallani már rosszabbat is.
De vajon tényleg képes-e a népmese a maga minden értelemben vett hagyományos eszközrendszerével lekötni a mai legifjabbakat?
Vajon nem hiába hordozza-e az évszázadok során leszűrt és kijegecesedett bölcsességeket, mert esetleg a mai fül nem hallja meg őket? Vajon az eredetileg a felnőttek szórakoztatását (is) célul kitűző népmese a mai embereknek hordoz-e bölcseletet? Vajon a hagyományos szerkezetű és a tudomány mai állása szerint megmosolyogtató fordulatok képesek-e azt a katarzist kiváltani, amit – feltételezzük bátran – hajdanában kiváltott?
A válasz a fenti kérdésekre… egy óvatos igen. Egy nagyon óvatos igen, amelyet elsősorban az indokol, hogy hiába történt némi technikai fejlődés, az emberi élet továbbra is ijesztően szűk keresztmetszetű, a gyarlóságok és a hajdani reflexek némi, bizonyos korokban könnyen levethető mázt ugyan kaptak, de lényegüket tekintve ugyanazok maradtak, mint sok ezer évvel ezelőtt voltak.
A vágyak pedig ugyanvalóst: mindenki szeretne a legkisebb királyfi lenni vagy a legcukibb királykisasszony, és lehetőleg elnyerni valahol egy jóféle fele királyságot. (Itt jut eszembe, hogy az „olyan sebesen repüljünk, kicsi gazdám, mint a gondolat”-nál szebb és metaforikusabb sőt, szimbolikusabb és kifejezést a gyorsaságra a mai napig nem lehet kitalálni…)
És mivel az ember semmit nem változott az elmúlt ezer évek alatt, vagy legfeljebb kicsit szívtelenebb lett, a népmeséknek meg kellene szólítania őt: szerényen, kicsit ósdi ruhában, de úgy borda alá menősen.
A legegyszerűbb módja ennek az olvasás, sőt a gyerekek időben elkezdett kondicionálása a népmesére. Itt aztán a rajzfilmet sem árt segítségül hívni, a kecskeméti rajzfilmstúdió Magyar népmesék sorozata például kiváló módja lehet annak, hogy a gyermekek megbarátkozzanak az ott bemutatott világ részben avíttnak ható, de a maga korában (és mesebeli funkciójában) fontossággal bíró kellékeivel, rákapjanak az egésznek az ízére, és közben persze a felnőttek se unják halálra magukat. (A bíró okos lánya című epizódot megtekintve bármelyik vásott ínyű erotikavadász elégedetten csettinthet, csak úgy mondom.)
A mesemondás is rendkívül fontos, a körkörös szerkezetekre, némi egyszerű (főleg szám-) misztikára épülő ív segíti a könnyebb megjegyezhetőséget, sikerélményt ad az elmondójának, és a közönséget is gyönyörködteti.
És nem utolsósorban tanul is belőle kicsi és nagy egyaránt. De az egészet ott kell elkezdeni, ahol minden más fontos dolgot is: a gyerekszobánál, a gyerekünkkel töltött idő kiszakításánál a hétköznapi nyűgökből, az olvasásnál, a közös gondolkodásnál.
Ha tehetik, olvassanak ma együtt néhány népmesét, egészen más lesz estére a hangulat.