A koreai csoport bemutatkozása nem csupán a kortárs művészet világában is egyedülálló három és fél évtizedes együttműködés miatt érdekes, hanem tevékenységüknek nemzetközileg is mérhető hatása okán is. „Ez egy, a természetet nem legyűrni, átformálni akaró hozzáállás, hanem egyfajta interakció a környezettel.
A meditatív hozzáállás a természethez pedig a keleti filozófia sajátja. Úgy tapasztalom, hogy globálisan egyre nagyobb igény van erre a fajta szemléletre és művészetre, elindult például egy Global Nomadic Art Projekt nevezetű művészeti kezdeményezés, amelynek keretében az egész világot körbeutazzuk, és természeti ritkaságoktól inspirált műalkotásokat gyűjtünk egybe. Már volt ilyen tárlat Indiában, Koreában, Dél-Afrikában, jövőre pedig Bulgáriában, Romániában és Magyarországon lesznek a program állomásai; egyre nagyobb számú művész csatlakozik a projekthez” – emelte ki a kanonizáció fontosságát Erőss István, az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetének vezetője, a kiállítás kurátora is.
A természet nem csupán a Távol-Keleten került a gondolkodás középpontjába, a 70-es évektől például az Egyesült Államokban is kibontakozott az ökofenomenológia néven összefoglalható, jelentős filozófiai irányzat, amely az egyik szellemtörténeti alapköve lehet a természetről történő művészi kommunikációnak is. Nemzetközileg is jelentősnek tekinthetők például az erdélyi természetművészeti alkotók munkái is, és ne feledkezzünk meg a Műcsarnokban néhány hónappal ezelőtt rendezett Kis gesztusok című kiállításról sem, amely a föld számos pontjáról gyűjtött egybe kiemelkedő alkotásokat.
A műveken az a genezisig visszavezetett kreativitás és alkotói vágy jelenik meg, amely az apró, szinte gyermeki rácsodálkozással véghezvitt gesztusokat jellemzi. Az alkotók rendszerint a legegyszerűbb eljárásokat használják: egybegyűjtenek, összekötnek, megrajzolnak, belehelyeznek, elhullatnak. Ezeket a természetben elhelyezett alkotásokat többnyire egyfajta vizuális visszafogottság jellemzi, és erős kontrasztban állnak az anyagközpontú művekkel, illetve az „anyagközpontúság” másik aspektusa, a természetes anyag tiszteletének szemlélete jelenik meg. Jellemző rá az efemer anyaghasználat: faág, sár, falevél, magvak stb.
Egyfajta preverbális közegben születő, mégis művészi artikulációt végrehajtó attitűdöt figyelhetünk meg a korántsem egységes tárlat alkotói között. Sok esetben maga a látásmód is „idegen” az egóközpontúsághoz szokott „európai szem” számára. Ha azonban megtanuljuk művészetként látni a jelenségeket, akkor azok valami sokkal egyetemesebbé lényegülnek át, ősképeket aktivizálnak a befogadóban. A gyakran méltóságot és békét árasztó alkotások a humort sem nélkülözik, a humor forrása pedig leggyakrabban a saját, eredendő közegétől elidegenedett ember.
A kiállító művészek között pedig olyan nevekkel találkozhatunk, mint Kang Hee John, Ko Seung Hyun vagy például Ri Eung Woo. A kiállítás december 16-ig tekinthető meg.