A direktor már elöljáróban elmondta, hogy Szabó K. Istvánnak rendkívül szimpatikus, izgalmas koncepciója van – ő csak annyit kért tőle, hogy élvezhető előadás legyen, de ugyanakkor rétegelt is, amely a színházi ínyenceknek is kedvére lehet.
A darab vendégszereplőinek és közreműködőinek bemutatása után értesülhettünk a színpadra állítás néhány kulcsfontosságú mozzanatáról, kihívásáról. Zalán Tibor dramaturg szerint a dráma tizenkilencedik századi nyelvezete komoly feladatot jelentett számára. (A résztvevők nem aggódtak érte különösebben: aki már látott-hallott műveket a Magyarország Babérkoszorúja-díjas szerző átdolgozásában, teljesen biztos abban, hogy bravúrosan megoldotta ezt a feladványt is.)
A rendező szerint Zalán leegyszerűsítette a nyelvet, méghozzá úgy, hogy tulajdonképpen észrevehetetlenül átvezet Katona korából a mába. S noha karcsúsított az eredeti szövegen, azt úgy tette, hogy ne sérüljön a szerkezet – és a kultúrtörténetbe beépült idézetek is eredeti formájukban fognak elhangzani. A dramaturg ragaszkodna ahhoz, hogy a színészek úgy tanulják meg a szöveget, ahogy most már végleges – de természetesen kíváncsi arra, hogy mennyire mondhatóak ezek a mondatok.
Szabó K. István a rendezés főbb elveit ismertette, amelyek alapját az egyensúlykeresés jelenti. Olyan időket élünk, amikor a világ kicsit kibiccent a sarkából, és ez rímel a megidézett történelmi állapot szétszedettségére. – Szeretnék középen maradni, valami igazi, örök színházi értéket felmutatni – mondta a rendező, s noha még a harmincas éveiben jár, máris tekintélyes életmű birtokosa. – Ez alkalommal csak reflektálni tudunk arra, hogy mi történik akkor, ha egy kis nemzet a nagy történelmi olvasztótégelyben megpróbál érvényt szerezni saját törekvéseinek. És ami még fontosabb ebben a drámában, az az emberi, s azt hiszem, erre nagyon nagy szükség van manapság: az emberi színházra – részletezte Szabó K. István a televízió nézőinek is szánt nyilatkozatában. Az már most látszik, hogy a próbák során a karaktereket körültekintően kell elemezni, s megérteni a belső indíttatásokat, érzékenységeket a konkrét példák által.
Az előadás zenei vezetője Verebes Ernő, aki elárulta: kamarazenekar fog közreműködni, zömmel fúvósokkal, és az ütőknek is hangsúlyos szerepet szán. Kórusok lesznek, gyerekkórus is, és Tiborc monológja alatt is várható egy ellenpontozó zenei kíséret.
II. Endre szerepében Presits Tamást láthatjuk majd (aki néhány éve az István, a király címszerepét játszotta), Gertrudisként Kovács Edit lép színpadra, Ottó Czitor Attila lesz, Petur bán a Jászai-díjas Bartus Gyula, Bánk bán pedig Demeter András. Erős hangulatiság lesz jellemző, amelyet a renoválást idéző díszlet és a nem korhű, de valamelyest katonás jelmezek erősítenek.
A bemutatót március 11-én, a díszbemutatót március 12-én tartják.