A miskolci CineFest évről évre a nemzetközi premierfilmek esszenciáját válogatja versenyprogramjába, és már azt is megszokhattuk, hogy díszvendégnek világsztárokat hoz el: Claudia Cardinale, Juliette Binoche után idén a fesztivál életműdíjasa, Jiří Menzel köszöntötte a nézőket a. A közvetlenség korántsem meglepő Jiří Menzel esetében, civilként fogadta az őt köszöntő tapsvihart, az életműdíj kapcsán pedig annyit kérdezett: „Ez azt jelenti, hogy hagyjam abba?”
Az idei fesztivál másik díszvendége a színészettel 29 éve felhagyó Magdaléna Vášáryová volt, aki megejtő őszinteséggel beszélt a pályájáról, majd az Európai Mozi Nagykövete díjat vette át a szervezőktől. „Nyitófilmünk, a Sörgyári capriccio női főszereplője, Magda Vášáryová nemcsak filmszerepek tucatjaival vívott ki elismerést. A rendszerváltás után diplomata- és politikusi karrierje egészen a szlovák elnökjelöltségig vitte, munkája közben bizonyította: igazi európai” – méltatta laudációjában a tíz nyelvet beszélő színésznőt és diplomatát Muszatics Péter filmtörténész, a CineClassics szekció kurátora.
Nem fért be minden érdeklődő szombaton a kora esti vetítésre, A bosszú angyala című amerikai filmre, a brazil Natalia Leite munkájára. A történet egy amerikai egyetem campusán játszódik, ahol a képzőművészeti tanszék hallgatój, Noelle (Francesca Eastwood) szexuális erőszak áldozata lesz, majd amikor rájön, hogy nem ő az egyetlen, könyörtelenül bosszút áll az elkövetőkön. Meglepő fordulatokkal aligha, inkább közhelyes megoldásokkal operál a film, feszültségkeltésre nem törekszik, sokkal inkább a bosszú könyörtelen, nyers, naturális megjelenítésére.
Az amerikai egyetemi campusokon gyakori nemi erőszak témája bátor felvetés, a tabudöngetés erős dialógusokat szült, sőt a film után is majdnem az összes nézőt benntartotta beszélgetésre az alkotókkal. A rendező mellett Francesca Eastwood is eljött Miskolcra – részben az ő személye jelentette a kimagasló érdeklődést –, bevallása szerint rajong a rendezőnőért, nagyon fontosnak tartja a nemi erőszakról és a nők kiszolgáltatottságáról beszélni, egyben nagy teher volt számára a kíméletlen jeleneteket visszanézni a fesztiválon.
Natalia Leite kifejtette: noha nemrég készült egy dokumentumfilm ezekről a tragédiákról, még koránt sincs kellőképpen feldolgozva a téma. Sok újságcikk és vallomás alapján építette fel a filmet, de, mint mondta, őt is érte diákévei alatt attrocitás. Az erős képzőművészeti ihletettségű, másfél órás játékfilm néhány hét múlva a hazai mozikban is látható lesz.
Nagy várakozás előzte meg az Arany Pálma-díjas, A négyzet című, svéd–dán–német–francia koprodukcióként született két és fél órás munkát. A film, amely már az első tíz percben a tömegnek szegezi a „Meg tudnál-e menteni valakit?” kérdést, az altruizmus fontosságára kívánja felhívni a figyelmet, miközben a kortárs művészet képmutatását és az individualista elitet karikírozza, lerántja a leplet a politikai korrektségről. Három éve a svéd rendező Ruben Östlund Lavina című munkájával hozott saját színt a Cinefestre, A négyzet viszont a nagyon sok ötletes epizód ellenére szétesett, sőt a film alig kétharmadánál el is laposodott a kezdeti szerethető ironikus lendület, s bár felfedezettje, Claes Bang kiváló karaktert formált meg, mégsem volt elegendő arra, hogy a film egészében fenntartsa a figyelmet. A Cannes-ban nagy sikert aratott alkotás októberben érkezik a hazai mozikba.
Némi előítélet tántorított el az előzetes után az amerikai Brigsby mackótól, Dave McCary munkája azonban mókás, humánus, őszinte eszközökkel felépített társadalomkritikájával a nézők egybehangzó szimpátiáját vívta ki. A tíznapos filmszemle veleje még hátravan, az eddig látottak a CineFesttől megszokott színvonalat hozták, de úgy tűnik, a meghatározó filmélményre még várnunk kell.
A CineFest-életműdíjas Szabó István védnökségével már nyolc éve futó CineClassics a 110 éve született Radványi Gézára és a miskolci származású Dargay Attilára emlékezik. A szeptember 17-ig tartó fesztivál műfajokat bemutató szekciója, a CineGenre fókuszában pedig 2017-ben a musicalek állnak.