A diótörő és a négy birodalom elsőre szirupos, cukormázas Disney-filmnek tűnik, amelyben leginkább az elképesztő látványvilág és a kikapcsolódás érzése dominál. De ennek ellenére mégsem érezzük azt, hogy ez túl sok, mert ha a cukormáz alá nézünk, azonnal szembeötlik az a szinte mindenkit érintő fájdalmas ügy, ami köré az egész film cselekménye épül: egy szeretett családtag elvesztése fölött érzett fájdalom, a trauma feldolgozása és az anya nélkül töltött első vagy sokadik karácsony.
Az arisztokrata Stahlbau család először ünnepli a karácsonyt az édesanya nélkül, ami mindannyiukat megviseli. A családfő, felesége végakarata szerint, szenteste egy-egy személyes ajándékot ad a három gyermekének. Az okos Clara (Mackenzie Foy) egy különleges, fémből készült tojást kap, amit kulcs nélkül nem lehet kinyitni. Szerencsére még aznap este bálba hivatalosak a feltaláló keresztapjukhoz Drosselmeyerhez (Morgan Freeman), akitől megoldást remél a bonyolult zár kinyitásához.
Itt kezdődnek el a Narnia krónikájára és az Alice Csodaországban című történetekre hajazó események, ugyanis Clara keresztapja iránymutatásával a kulcs keresése közben egy egész más világba csöppen, ahol az áhított tárgyat elorozza előle egy kisegér. Miközben üldözőbe veszi a ravasz állatot, megismerkedik a diótörő századossal, Philippel (Jayden Fowora-Knight), aki mielőtt felajánlaná a segítségét, felvilágosítja a lányt, hogy ő a négy birodalom hercegnője.
Az Egérkirály nem adja vissza a kulcsot, így miután kikeverednek a Rőtboszorka (Helen Mirren) elátkozott birodalmából, Clarát a birodalmak székhelyére, egy gyönyörű kastélyba viszi. A hercegnő nem bízik magában, pedig az ő feladata újraegyesíteni az édesanya által létrehozott birodalmakat. A bájos és segítőkész Cukortündér (Keira Knightley) meggyőzi Clarát, hogy a birodalmak békéje érdekében vissza kell szereznie a kulcsot az árulónak kikiáltott Rőtboszorkától, de nem sejti, hogy ezzel milyen eseményeket indít el, ugyanis Cukorbirodalom kormányzójának egészen mások a tervei: az elhunyt királynő által feltalált géppel életre kelti az ólomkatonákat, hogy rabigába hajtsa a birodalmakat, tervében pedig csak Clara akadályozhatja meg.
Lasse Hallström és Joe Johnston rendezők elképesztően gazdag és regényes filmet alkottak, amelyhez elengedhetetlenek voltak a gyönyörű díszletek, a jelmezek és persze a már elmaradhatatlan CGI-technika.
A filmnek attól is jó a hangulata, hogy többször felcsendülnek benne Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettjének, az 1892-ben bemutatott Diótörőnek a magával ragadó dallamai, valamint klasszikusbalett-táncosok is színesítik a történetet.