Aki már olvasott fel rossz, de hosszabb lélegzetű művet gyermekének, szentül és naivan azt gondolván, hogy hasznára válik az ifjúnak a szöveg, tudja, miről van szó. Nos, a Zabaszauruszok üdítő kivétel: a cselekmény, különösen a második kötet cselekménye fordulatos, izgalmas és még akkor is meg tudja lepni a felnőtteket is, amikor már azt gondolnák, több újdonság nem jöhet… Továbbá a stílus remek, és a humora, az valami elképesztő.
De haladjunk sorban!
A történet szerint Rilex, a jámbor tirex egy Kunyi nevű keselyűvel (mely keselyű Rilex szájában lakik, ugyanis beköltözés előtt abban reménykedett, hogy egy átlagos tirannoszaurusz rex fogairól mindig keselyű-ínycsiklandó falatok lógnak… de aztán csalódnia kellett, mert a szállásadó csak dögöket eszik, abból is inkább békát meg gyümölcsöt, vékaszámra) kihúzza a fájós fogú velociraptornak, Barmolnak a fogait, és ezért aztán egy Leiszút Feliszút nevű pösze sárkány érintésével a Dínódombok nevű dínóparadicsomba mennek, hogy a tirex ott fogorvoslást tanuljon és meggyógyítsa barátját.
Azonban Kunyi, az oktondi és gunyoros keselyű húsz aranyat lop a sárkánytól, és ez lesz a második kötet alapkonfliktusának a forrása: a dínó és barátja helyre akarják hozni a hibát (Kunyi annyira nem), megjelenik egy álnok és bajkeverő varjú és a legviccesebb figura, a Háromig Számolok nevű sárkány-államiszámvevőszéki sárkány, aki derék államháztartási alkalmazotthoz méltó módon irtózatos büntetést ró ki Leiszút Feliszútra, amiért hagyta magát meglopni.
A történet fordulatos, a jellemek árnyaltak és igen alkalmasak a kisgyerekeknek a világ kissé kellemetlen jelenségeibe való bevezetésére, de ami a könyv (vagyis immár könyvek) legfőbb érdeme, az a humor, amiben csak úgy tobzódik szinte minden lap. Az egyszerű, de nagyszerű szójátéktól kezdve („– Furcsa almaízt érzek a szájamban. – Igen, mert a legújabb almagám tömést tettem a fogadba, ami örökös almaízt biztosít!”) az intellektuális humorig (maradva az előző almás példánál, néhány oldallal odébb: „Békés csend vette őket körül. Kunyi már-már elszundított az ablakpárkányon, Rilex pedig majdnem végig tudta olvasni az almafák koronaalakító metszésének a módját…”) minden van itt.
Még a gyerekkönyvekben elengedhetetlen moralizálást is sikerül a szerzőnek megmentenie néhány jó helyen felrobbanó humorbombával (a tirex és a velociraptor azt hiszi, a keselyű elpusztult): „Barmol kitörölt egy könnycseppet a szeméből, Rilex pedig lehajtotta hatalmas fejét. A barátok általában a szívüket szokták üresnek érezni, ha elveszítik egymást, Rilex és Kunyi azonban nem egyszerűen barátok voltak. Kunyi a hatalmas tirex szájában élt, így Rilex most a száját érezte szomorúan üresnek.”
A humor soha nem erőltetett, és mindig evidenciából indul ki, például a sárkánynak – mérgében – füstölög a torka, Dínomdánomnak van himnusza, és ha már himnusza van, természetesen szózattal is rendelkezik, amelyek a himnusz után énekelnek el – és így tovább.
Persze soha nem lelkesedünk kritika nélkül, ezért itt is meg kell említeni, hogy bár lényegét tekintve könnyű és élvezetes felolvasni a szöveget, van néhány visszatérő nyelvtörő, ami igen megnehezíti a pályát: szinte minden szereplőnek van valami beszédhibája (raccsolás – igaz, ez flancolásból –, totális selypítés, sima selypítés), és van néhány összetétel, ami ugyancsak próbára teszi a napi munkától fáradtan este mesét olvasó szülőt: falom falomb, Bölcs Csőr, tirexfog-forduló. (Cserébe viszont: nokedliget.)
Mindannyian tudjuk, hogy a gyerekek életében van egy igen termetes időszak, amikor a dinoszauruszokról mi, szülők is legalább annyit tudunk, mint egy paleontológus, és néha unjuk is már kicsit: viszont itt van ez a könyv, vagyis inkább könyvsorozat, amelyik elejét veszi az unalomnak, sőt gyógyítja azt. Becsszóra mondom. Hogy egy idevágó idézettel búcsúzzam: „Hogy becsszó-e, haha?! – Kunyi szélesen vigyorgott. – Becsmondat, ha úgy akarod.”
A könyv végében szereplő beharangozó fejezet alapján pedig úgy tűnik, hogy várható a harmadik kötet is, és hát nemhiába írták oda, hogy: „Vigyázat, függőséget okoz!” (Illetve – és ez külön, ötletként is nagyon tetszett nekem – azt, hogy: „Ha kíváncsi vagy a szerző további könyveire, vagy szeretnéd meghívni őt az iskoládba, esetleg a könyvtáratokba egy rendhagyó irodalomórára, akkor keresd fel bátran ezeken az oldalakon…”)
M. Kácsor Zoltán: Zabaszauruszok. I. kötet: Utazás Dínomdánomba. II. kötet: Sárkánytörvény. Kecskés Judit illusztrációival. Kolibri Kiadó, Budapest, 2017, illetve 2018.