A regény főhősének ugyanis tizennyolc éves korára széthullik az élete. Anyja otthagyja a családot egy görög férfi miatt, apja fokozatosan megőrül, ő maga pedig huszonhárom éves korában megtudja, hogy biológiai apja egy haldokló milliárdos, aki később ráhagyja az AESDORC médiabirodalmat. Bár sokak számára mindez talán szerencsés fordulatnak tűnik, éppen ez vezet oda, hogy végleg idegen lesz a saját életében.
A céget végül rossz emberekre bízza, így hamar tönkreteszi, házassága pedig rövidebb ideig tart, mint maga az esküvő, így elhatározza, hogy eltűnik: Pintér Péter, a legismertebb magyar író helyett elutazik Párizsba, a Francia Szépirodalmi Társaság díjátadójára. Itt pedig tovább fokozódnak a bonyodalmak, két Nobel-díjas tudós ugyanis bejelenti a szálláshelyéül szolgáló La Régence hotel lakóinak, hogy egy különös kísérletet fognak végezni.
Fehér Boldizsár regényének alapötletét elmondása szerint a boldogságkutatás adta, aminek az a lényege, hogy egyes elképzelések szerint nem az egy főre jutó GDP-t kell növelni a hatékonysághoz, hanem a nemzeti összboldogságot. Csakhogy a tartós boldogság a Vak majomban megfogalmazottak szerint tulajdonképpen a folyamatos törekvéssel érhető el, valamiféle állandó elégedetlenséggel, ami arra ösztönöz, hogy cselekedjünk.
Ezt Fehér Boldizsár a következőképp foglalja össze: „Ma már azt hiszem, sokkal nagyobb büntetés lett volna, ha még sziklát sem adnak neki. Vajon mihez kezdene akkor a jó öreg Sziszüphosz? Alighanem a hegy lábánál unatkozna, amíg csak el nem telik az örökkévalóság.” És ezt igazolja a kísérlet is, amibe a két Nobel-díjas tudós egyedül a regény főhősét avatja be.
A szerző az első regényekhez képest szokatlanul biztos kézzel tartja egyben a történet szálait, amelyek szinte rejtői kalandokba torkollanak. Nem zavaró a csapongó elbeszélésmód sem, különösen azért, mert az elbeszélő elébe megy ennek a kritikának, hiszen maga is hangsúlyozza: „Túl sokat csapongok.”
A Vak majom talán legnagyobb erénye a rendkívül szórakoztató stílus és a bonyolult cselekményszálak szinte hibátlan egyben tartása mellett az, hogy meglehetősen hitelesen szól egy generáció problémáiról, a bizonytalankodásról, az útkeresésről, a menekülési kényszerről és a leválásról is. Emellett pontos társadalomkritika is kiolvasható belőle, hiszen az elszigetelődés, elmagányosodás problémája is markánsan megjelenik a könyvben. A Vak majom figurája pedig tulajdonképpen azt a jelenkori társadalomra szintén jellemző magatartást szimbolizálja, amikor az ember önként fogja be a szemét, hogy ne kelljen foglalkoznia a problémákkal.
Az egyes szám első személyű, élőbeszédszerű elbeszélésmód ellenére ugyanis végig hiányzik a könyvből a valódi személyesség, a szembenézés, bár a főhős életének minden apró részletéről beszámol, semmit sem hallgat el. Az énnek ez a fajta megkérdőjelezése jól megalapozottan, végig jelen van a műben: a főhős felnőttként tudta meg, hogy nem az a vér szerinti apja, akit annak hitt, és később a problémák elől álnéven kénytelen menekülni.
Ez a fajta őszinte személytelenség erős és érzékletes generációkritika, hiszen a főszereplő hagyja, hogy megtörténjenek vele a dolgok, nem alakítja az életét. Még arra sem képes, hogy elmondja az igazi nevét. Pont ehhez képest lesz jelentősége annak, ahogy később megtalálja önmagát, és életében először képes döntést hozni, még akkor is, ha ezzel a regény végére meglehetősen nehéz helyzetbe hozza saját magát. Mert magunk elől nincs menekvés.
Fehér Boldizsár: Vak majom. Magvető, 2018.