A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM), a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Iskola és a Színház- és Filmművészeti Egyetem együttműködésében különleges művészetpedagógiai program valósult meg. A Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek féléves mintaprojektjében az együttműködők arra inspirálták az iskola kamaszkorú diákjait, hogy kreativitásuk segítségével próbáljanak meg válaszolni a Ki vagyok én? költői kérdésre.
A több hónapos közös munka során meglelt, lehetséges válaszokba bele lehet tekinteni a PIM tegnap megnyílt, Ki vagyok én? Én mondom meg! című kiállításán (elsősorban pedagógusoknak, a témában érintett szakembereknek ajánlom, de nekik nagyon melegen). A megnyitón Czékmány Anna, az intézmény munkatársa hangsúlyozta: a látott tárlat csak fragmentuma annak, ami öt hónap alatt történt (a múzeum részéről még Patonay Anita és Simányi Zsuzsanna segítette a közös munkát).
A diákok három csoportban dolgoztak. Kiállított munkáik kísérőszövegeként a csoportvezetők beszámolói olvashatók. A képzőművészeti csoportot Vári Zsolt vezette, beszámolója szerint a fiataloknak azt a kimondatlan meggyőződését kellett felülírnia, hogy a kreatív alkotás csak tökéletes műtárgyak létrehozására irányulhat.
A performatív művészetek (vagyis színházi) csoportot vezető Barcsai Bálint és Gábor Sára több megközelítéssel dolgozott, Bari Károly egy cigány eredetmondájától és Babits Mihály Gólyakalifájától a PIM Petőfi-tárlatán véletlenszerűen kiválasztott tárgyakig keresték közösen az érvényes inspirációt a személyes megnyíláshoz, végül a tanulók egymásról készített portréfilmeket prezentáltak.
A kreatív írás csoportot Izsó Zita (lapunk munkatársa) és Ayhan Gökhan vezette, ők képi alkotásokkal igyekeztek inspirálni a diákokat, akiket a legjobban Szécsi Magda egy szürreális-szimbolista grafikája, Bari Károly misztikus-mitikus rajza és kollégánk, Bach Máté dokumentarista fotói ragadtak meg, és bírtak leginkább eleven képzettársításokra.
Fontos elmondani, hogy a programban sok fiatal élete első múzeumi élményét szerezte, vagy épp saját, vagy társai első nyilvános fellépését izgulta végig a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében. A műhelymunka lehetőséget adott arra, hogy olyanok is közel kerüljenek a művészet világához, akik még soha nem vettek a kezükbe regényt és verseskötetet, vagy nem jártak még színházban.
Mikor Czékmány Annát kérdeztem a program tanulságairól, a múzeumpedagógus elmondta: a legfontosabb, hogy a projekt folytatódjon, legyenek még ilyen lehetőségek, és hangsúlyozta, hogy ebben a múzeumoknak komoly felelősségük van.