Csernyus Lőrinc beszédében elmondta: „Ez egy mozgó fesztivál, idén 11 helyszínnel, azonban nem csak a térben, az időben is szeretnénk összekötőpontokat találni az emlékezés révén.” Az építész fontosnak tartotta kiemelni a mester–tanítvány viszony ápolását, valamint azt, hogy véleménye szerint a Makovecz-életmű nem tekinthető zárt egységnek, sokkal inkább élő, eleven folyamatnak, amelyhez szeretnék, ha a fiatalok is kapcsolódni tudnának. A budakalászi Koós Károly Művelődési Házban tartott nyitóünnepségen az MMA építész tagozatának munkáiból készült fotókiállítás Turi Attila válogatásában jött létre. A tárlaton például Bodonyi Csaba, Csete György, Ferencz István, Finta József, Nagy Ervin, Zalaváry Lajos munkáiról készült fotók tekinthetőek meg. A kiállítás, olyan közismert és jelentős építészeti alkotásokat is bemutat, mint például a rendőrségi székház, a miskolctapolcai Barlangfürdő épületegyüttese és a ceglédi Magyarok nagyasszonya kápolna.
Ezután megemlékezés következett, amelyben a magyarországi németek és a bukovinai székelyek 70 évvel ezelőtti kálváriájáról, valamint a székely nép létrejöttéről és jelentősebb, 1764 és 1945 között zajló történelmi fordulópontjairól tartott előadást Kóka Rozália mesemondó, néprajzkutató. Részletek hangzottak el Balogh Róbert sváb trilógiájából, amelyet Tóth Ildikó színművész előadásai színesítettek. Balogh Róbert egyik, az esten elhangzott novellájában így fogalmaz: „elmúlik lassan az utolsó nagymamák világa”. Az író az idézetet a totális emlékezés képtelenségének leírásával folytatta.
Kis Ferenc, a Héttorony fesztivál művészeti vezetője szintén az emlékezés fontosságát emelte ki, jelezvén, hogy „a múlt század nagy traumáinak feldolgozása még nem ért véget, feladatunk azonban, hogy a róla való párbeszédet folytassuk”. A történelmi események mellett a bukovinai székelyek és a svábok dalaiból és táncaiból is láthattunk és hallhattunk ízelítőt az Elmúlik zenekarnak és Rémi Tünde és Appelshoffer János táncművészeknek köszönhetően.
A Koós Károly Művelődési Házban tartott programok létrejöttét Makovecz Virág, a Kossuth-díjas építész unokája is segítette: „Az életcélomat látom ebben megvalósulni és nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen emberek között dolgozhatok, ilyen környezetben. A hagyományépítés azonban nem az én feladatom, mert számomra a nagypapám volt és nem pedig nagy építész” – fogalmazta meg az emlékezéssel kapcsolatos személyes érzéseit.
A programsorozat előzményének tekinthető az a Lajkó Félix-lemez, amelyben a hegedűművész bejárta a Makovecz-épületeket. A kiváló akusztikájú terek művészeti felhasználásának ötletét így Horváth László, a Fonó vezetője és Kiss Ferenc, az Etnofon Zenei Társulás zeneművésze álmodták meg a későbbi, társművészeteket is érintő programokkal együtt – beszélt a korábbi fesztiváltapasztalatokról és a kezdetekről Csernyus Lőrinc.
A két hétig tartó fesztivál további tíz helyszínen, kilenc településen – Lendván, Sárospatakon, Kakason, Kolozsvárott, Százhalombattán, Zalaegerszegen, Topolyán, Makón és Budapesten – várja a kultúra iránt érdeklődőket.