Kenneth Tsét nem fűzte hazánkhoz semmilyen kapcsolat – egyszerűen megismerte a magyar néptáncot és népzenét az international dancing, e táncházmozgalomhoz hasonló szerveződés segítségével. Itt rengeteg nép táncába bele lehet kóstolni, egy este akár több nációéba is.
Kenneth Tsét elbűvölte a magyar tánc, így egy tanára tanácsára 1997-ben Magyarországra látogatott, ahol rabul ejtette a tánchoz tartozó hangulat is: „Csodálatos volt megtapasztalni a táncházat, a kapcsolatot, ami zenész és táncos között létrejön. Sok táncban a zene csak úgy van, és táncolnak rá. De itt együtt teremtik a táncot! És azok is aktív részei a táncháznak, akik csak iszogatnak, beszélgetnek és nézik. Ez egy társadalmi esemény.”
Kenneth Tse ezután tanárokat hívott Hongkongba: Tímár Sándort (a Kossuth-díjas koreográfus azóta is megnézi tanítványa táncfelvételeit, és szól, ha mondjuk külső láb helyett belső lábbal fordulnak ki a kalotaszegiben), az azóta elhunyt Nagy Zoltán József „Púdert” és Fazakas „Fazi” Jánost. Öt-hat évig tanult mestereitől, majd saját koreográfiák színrevitelébe kezdett, társulata a megalapításának 20. évfordulóját ünneplő Knack Cordial Folk Group.
Összeállításaik 60-70 százaléka erdélyi, a többi kismagyarországi és néhány más nemzet tánca. Kenneth Tse rajong a viseletekért, és a minden csoportban nagyobb létszámú leány miatt is fontosnak tartja, hogy a sárközi, a somogyi, a kalotaszegi vagy a kalocsai koreográfiákban szép ruhákba öltözhessenek.
„A szép ruha is vonzerő, ami a magyar táncok tanulására ösztönöz. Ha Erdélyben vagy Magyarországon járok, mindig keresem a családi hagyatékot eladásra kínáló néniket. Kalotaszegi női viseletből már több mint húszat össze tudunk állítani. Ázsiában nehéz lenne a varratásukhoz kellő cérna, díszítésminta föllelése, így inkább beszerezzük az eredetit. Mindig így csináltam, nemcsak a viseletben, hanem a táncban és a zenében is. Ahogy a táncosaimnak is mondtam: ha egyszer eljöhetünk Magyarországra, lássák, hogy nem pusztítjuk a kultúrát, hanem tartjuk a színvonalat!” – magyarázza lelkesen a koreográfus.
Kenneth Tse és társulata két éve működik együtt az autentikus magyar népzenét elsősorban külföldön képviselő Hungarian FolkEmbassyval és vezetőjével, Rosonczy-Kovács Mihály népzenehegedűssel, akit szintén mentorának tekint, amiért értékelte azt a magyar kultúrát képviselő munkát, amelyet húsz éve Hongkongban végeznek.
Megismerkedésük egyszer a magyar néptánc XXI. század eleji reneszánszának legendás történetei közé fog tartozni: a 2016 februárjában a tajpeji könyvvásáron vendégeskedő magyar küldöttség egy zenés-táncos műsor alkalmával észrevette, hogy egy hongkongi férfi feltűnően jól tudja a lépéseket. Színpadra hívták, táncolt is nyomban Berecz Istvánnal egy méhkerékit (az erről készült felvétel akkor bejárta az internetet).
Másnapra is invitálták a férfit, aki meg is jelent tizenhat táncossal, viseletben. Még nagyobb lett a csodálkozás, amikor Kenneth Tse elmesélte, hogy van egy ekkora csoportja Hongkongban is. Rosonczy-Kovács Mihály azonnal bele is fogott az együttműködés megszervezésébe, ennek eredményeképpen lehet Kenneth Tse most is hazánkban.
Rosonczy-Kovács szerint tanulságos, hogy Kenneth Tse gyakran beszél a táncház magával ragadó légköréről, mert ez is Tímár Sándorék hetvenes évekbeli kezdeményezését igazolja: szedjük le a táncot a színpadról, és tegyük saját szórakozásunk tartalmas részévé, akár városi környezetben.
Kenneth Tsével és a Knack Cordial Folk Grouppal július 28-án a Művészetek Völgyében, augusztus 1-jén pedig a kalotaszentkirályi tánctáborban találkozhatnak a táncház szerelmesei.