Guti József festő, grafikus egy híján 105 esztendeje született Debrecenben, és több mint tíz éve nincs már velünk. Fia, a szintén festő Guti József Soma két éve töltötte be a hetvenet. Közös kiállításuknak nincs tehát kerek évfordulós apropója.
Annak oka, hogy éppen most nyílt meg a tömör, ám annál jelentőségteljesebb Generációk – Apa és fia címre keresztelt tárlat a Pesti Vigadóban, igencsak prózai oka van: alkotásaik nagy része külföldi gyűjtőknél van (ráadásul az apa műtermét Budapest ostromakor lebombázták), mostanra sikerült megfelelő mennyiségű és nem utolsósorban minőségű képet összegyűjteni és kialakítani egy letisztult arculatot.
Guti József a Debreceni Tanítóképző Intézet rajz szakán végezte tanulmányait, Gáborjáni Szabó Kálmán volt a mestere (itt hívom fel a figyelmet, hogy Gáborjánira viszont Aba-Novák Vilmos volt hatással), majd Párizsba ment tanulmányútra, később a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Előbbi helyen Morinyi Ödön (Morino), utóbbin Kandó László volt a mestere.
És mielőtt végleg letelepedett volna Budapesten, Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában is kalandozott, a nyolcvanas évek vége felé pedig Észak-Olaszországban és Szardínia szigetén dolgozott. Javaslok önöknek egy kis szórakozást: mielőtt megtekintenék a tárlatot, nézzék meg Guti József mestereinek néhány festményét, ismételjék át az általa meglátogatott országok festészetének jellegzetességeit.
Azokra gondolok, amelyekről az egyszerű műélvezők is meg tudják állapítani, hogy igen, ezt alighanem holland vagy mondjuk itáliai művész festette, teljesen mindegy, hogy évszázadokkal ezelőtt vagy csak tegnap. És keressék meg ezeket Guti József konstruktívból szürreálisba hajló alkotásain.
Egy két irányba nyíló térben mindenki másként indul el. Guti J. Soma kortársunk, ám Guti József sincs még olyan távol tőlünk. Félmúlt és kortárs között az átmenet időben és a kiállítótérben is oly finom és zökkenőmentes, hogy egyszer csak azt vesszük észre, hogy bár a festmények hasonlóak, de már a másik alkotó munkái.
Ám ez az átfedés sokkal hamarabb véget ér, mintsem azzal gyanúsíthatnánk az ifjabb Gutit, hogy apját, aki első mestere volt, utánozza. De Bernáth Aurél hatását, aki a képzőművészeti főiskolán volt tanára, is csak annyiban vélem felfedezni, hogy érzelmeket, gondolatokat és főleg hangulatokat fejeznek ki a képei, és ez fokozottan érvényes attól a pillanattól, hogy megtalálja teljesen egyedi és egyéni stílusát huzamosabb olaszországi tartózkodása révén.
És igen, ott fogják önök is felkapni a fejüket és megállapítani, hogy a nagy előd apa, Guti József méltó utódja a fiú, amikor szembesülnek a drasztikus változással: mintha egy másik tárlatba léptek volna be Guti J. Soma aranykapuin át.