Házkutatások, majd kulákperek, lelki terror is volt a módszerek között, de kézigránát is robbant a kollektivizálás során. Persze nem mindenki tiltakozott ilyen drasztikusan, a gazdák nagy része először feketén vágott vagy elrejtették a terményeiket, esetleg elbujkáltak a téeszszervezők elől. Ez ideig-óráig működött, mígnem utolérte őket a megfélemlítés, és aláírták a belépési nyilatkozatot.
Ellenállásuk ezzel sem szűnt meg teljesen – belülről is folytatták –, ám a parasztság sorsa megpecsételődött. Erről érdemes Nagy Netta néprajzkutató mondatát idézni, amelyet a NEB hasonló témájú konferenciáján mondott: ,,Sztálin is megmondta, hogy a parasztság tőkés osztály, stratégiai fontosságú, ezért meg kell osztani. Először jómódú rétegét kell likvidálni, hogy utána likvidálható legyen a többi.”
A likvidálandó paraszti gazdaságokat 1948 és 1962 között több hullámban kényszerítették termelőszövetkezetekbe, és ez a magyarországi népesség majdnem felét érintette, de szenvedéseikről 1990-ig nem beszélhettek. Azóta sokan, többféle módon dolgozták fel a téeszesítést: könyvek, oral history-gyűjtemények, dokumentumfilmek is készültek, a téma mégsem szerepel súlyának megfelelően a történelmi köztudatban.
– Az 1956-os forradalmat követő megtorlás után a kollektivizálás volt az utolsó nagy, tömeges, a magyar társadalom csaknem felét elérő állami erőszakhullám. Ahhoz képest, hogy milyen sok embert érintett, még a rendszerváltás után is nehezen beszéltek erről az áldozatok. Az öntabusítás erős volt. Ezért igyekszünk olyan helyszínekre elvinni a vándorkiállítást, ahol az atrocitások történtek, hogy segítsünk nekik erről beszélni – mondta Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke.
Az elnök asszony kérdésünkre elmondta, hogy Az eddigi 12 helyszínen felül újabb tucatnyi helyszínre viszik el a vándorkiállítást az év folyamán. A programhoz elkészítették az Apáink földje című kisfilmet, amely a témát röviden, 10 percben foglalja össze úgy, hogy megszólalnak benne a téeszesítés érintettjei is.
– Az animációkkal, drónfelvételekkel készült film megszólítja a fiatalabb nemzedékeket is. Ezt középiskolákban, rendhagyó történelemórák keretében is be szeretnénk majd mutatni. A megfelelő emléknapokon erre van lehetőség, a Történelemoktatók Szakmai Egyesületével működünk együtt, mert érzelmi kötődést próbálunk ezzel kialakítani bennük. Az Országgyűlés Hivatalával együtt pedig középiskolás versenyt hirdetünk szeptembertől a kollektivizálásokról – sorolta fel terveiket Földváryné Kiss Réka.
Akik fellázadtak
Az ellenállás két különös esete Zala megyében történt, ahol a kollektivizálás első hulláma teljes kudarccal végződött. A forradalom után berendezkedő kádári rezsim fizikai erőszakoskodással mégis kicsikarta a belépési nyilatkozatok aláírását. 1959 őszén Bakon egy fiatalember két kézigránátot dobott az éppen a kollektivizálásról tárgyaló tanácsülés épületére, 1961. január 3-án pedig Zalaszentbalázson, az agitációs munka közben Vári Antal agronómus összetűzésbe került egy munkásőrrel, az pisztolyt rántott, ami a dulakodás közben az agronómus kezébe került, aki „bunkerébe” zárkózott.
A helyszínre érkező rendőrök közül ketten megközelítették az épületet, mire Vári mindkettőjüket lelőtte. Őt a rendőri erősítés megérkezte után, egy kézigránáttal ölték meg. A hivatalos álláspont az lett, hogy az esetnek nincs köze a kollektivizáláshoz, mindössze egy „elmebeteg egyéni akciójáról van szó”. Mindenki döntse el, hogy ki volt az igazi őrült…