Gioachino Rossini A sevillai borbély című vígoperájának 1816. február 20-án volt az ősbemutatója. Majdnem napra pontosan 201 év elteltével a budapesti közönség szombat este a Müpában tapsolhat az elnyűhetetlen műnek, reményeim szerint sokkal békésebb körülmények között, mint a hajdani premier idején. Az ősbemutató ugyanis nem volt teljesen – mit teljesen, egyáltalán nem volt – hagyományosnak mondható.
Hiszen Rossini nem elsőként komponált zenét Pierre-Augustin Beaumarchais 1773-ban írt vígjátékához, megelőzték őt ebben többen is, legsikeresebben a kor másik elismert zeneszerzője, Giovanni Paisiello (aki amúgy a Rossini-opera bemutatójának évében halt meg).
Nos, a bemutató napján, mint feljegyezték, tiltakozó megmozdulást szerveztek Paisiello hívei, az utca elfoglalásával és a színház csatatérré változtatásával fenyegetőztek. Rossz előjel volt az is, hogy Sforza-Cesarini herceg, aki a darabot Rossinitől megrendelte, váratlanul meghalt. Aztán olyasmik történtek, amelyek a közönséget nevetésre ingerelték a mű vidám voltán túlmenően is, például hogy a Don Basiliót alakító énekes elesett a színpadon, és zsebkendőt tapasztva a vérző orrára énekelt, sőt egy fekete macska is megjelent a deszkákon valamikor az első felvonásban. Végül is a premier botrányba fulladt, de a második estétől elindult a máig tartó sikersorozat, hiszen nincs olyan dalszínház, amelynek repertoárjában időről időre fel ne bukkanna Rossini remekműve.
Érdekesség, hogy Rossininak ebbe a korszakalkotó vígoperájába idővel többen is „beleírtak”, rövidítették, nyújtották, sokféle díszlettel, jelmezzel adták elő, újra és újra eszébe jutott valakinek, hogy „modernizálja”.
A szombat esti előadás is tartogat meglepetéseket, Káel Csaba rendező némafilmes környezetbe helyezi a művet, zeneileg is leporolták a műre úgymond ráragadt előadásbeli tradíciókat. Nem kétszáz évvel ezelőtti koncepció szerinti a díszlet (Szendrényi Éva) és nyilván a jelmezek (Németh Anikó) sem. Hogy a közönségből kinek milyen szinten lesz befogadható a rendhagyó rendezés, díszletek és jelmezek, az ma este kiderül.
A zenei élményre viszont garancia a szereplők személye, a teljesség igénye nélkül: René Barbera (Almaviva), Bruno Simone (Bartolo), Megyesi Schwartz Lúcia (Rosina), Pietro Spagnoli (Figaro), Cser Krisztián (Don Basilio) (neki külön drukkolok, nehogy megbotoljon) és a Budafoki Dohnányi Zenekar, Hollerung Gábor vezényletével.
Állatokat pedig (különös tekintettel a fekete cicákra) tudtommal nem engednek be a Müpába… Ha mégis, lám, Rossininak sem tudott ártani, mert ami jó, azt nehéz elrontani.