– Melyik könnyebb, kritikát megfogalmazni, vagy kritikát elviselni?
– Nehéz kérdés. Ha nem is mindig a kamerák előtt, de eddig is elmondtam a véleményemet különböző produkciókról. Ha a kollégáim kíváncsiak a véleményemre, akkor szívesen megosztom velük egy-egy bemutató vagy előadás után. Tehát nem A Dal produkcióban vagyok először kritikusi szerepben. A kérdésre visszatérve, nyilván érzékenyebb az ember, ha a színpadon áll, és gyakran ezért nem tud mit kezdeni azzal, ha szapulják. Mindig igyekszem építő jellegű véleményt megfogalmazni, értékelem a produkcióba fektetett munkát. Egyébként jól viselem, ha a kollégáim vagy a számomra fontos emberek mondanak bírálatot a játékomról. Ebből tudok építkezni.
– A Dal zsűritagjaként hogy érzi, mennyire érzékenyek a fellépők, mennyire igénylik a kritikát?
– A kritika szónak van némi negatív éle, én inkább véleményt mondok. Ha az ember a zsűri elé áll, az az igénye, hogy őszinte véleményt halljon, ne csak azt, hogy milyen ügyes volt, mert az nem vezet sehova.
– Került már kellemetlen helyzetbe amiatt, hogy a véleményével megsértette az előadó érzékenységét?
– Tudom, hogy hova akar kilyukadni, de erről nem szeretnék beszélni. Viszont azt elmondom, hogy mi, a zsűri tagjai nyilvános véleményt fogalmazunk meg, így mi is a produkció szereplői leszünk, tehát rólunk is képet alkot a közönség.
– Miért vállalta a zsűrizést, mivel győzték meg?
– Nem kellett nagyon győzködniük, máskor is vállaltam már ilyet, csak éppen nem szerepeltem ebben a minőségben a televízióban.
– Mi az eddigi legkellemesebb élménye A Dallal kapcsolatban?
– Nagyon szeretem, ha meglepnek valamivel. Nagyon tudok örülni, ha valaki felülmúlja a várakozásaimat. Ha valaki feszegeti a határait. Példát nem említek, mert nem akarok elfogultnak tűnni.
– A nagyközönség a Csak szex és más semmi című filmben ismerte meg, és máig rajong a Csak színház és más semmi televíziós sorozatért. A szereplő is kedveli annyira, mint a közönség?
– Nagyon szeretem. Tetszik, hogy színházi közegben játszódik, szerintem nagyon hálásak a nézők, mert szeretnek bepillantani a kulisszák mögé. Goda Krisztáék írják a forgatókönyvet, s mindig kikérik a véleményünket. Arra kérnek, hogy meséljünk színházi történeteket, amire alapozhatnak.
– A Terápia is nagyon sikeres a televízióban. Enyedi Ildikó, Schwechtje Mihály, Gigor Attila és Nagypál Orsi rendezi az epizódokat. Szóba került már az Oscar-díjra felterjesztett Enyedi Ildikó filmje?
– A Testről és lélekről csodálatos film. Büszke vagyok Ildikóra és Mécs Mónikára, a film producerére. Lenyűgöző, hogy a Saul fia után két évvel újra bekerült a legjobb öt külföldi film közé egy magyar mozi is. Hátborzongató érzés.
– Lehet már tudni filmes terveiről?
– A nyáron forgatjuk a Csak színház és más semmi negyedik évadát, s ez szinte felöleli az egész nyarat. Nemrég nagyon különleges forgatáson vettem részt, a tervek szerint 2019-ben mutatják be a Műanyag égbolt című animációs filmet, amelyet Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta rendez. A mi játékunk alapján rajzolják meg a film szereplőit. Különleges feladatnak tekintem: szerepelek a színházban, a tévében élő műsorban, de animációs filmhez még nem volt szerencsém.