– Köztudott, hogy ön Szörényi Szabolcs felesége, és 35 éve képviseli Szörényi Levente szerzői jogait, elsősorban a színpadi műveket illetően, és ezeket színpadra is állítja. Ezzel kapcsolatosan jelezte, hogy fontos bejelentenivalója van.
– Nemcsak a Szörényi testvérek, de nemrég én is elmúltam hetvenéves. Úgy érzem, tennem kell valamit, hogy az életművüket bebetonozzam. Ez igaz tartalmilag és formailag is. Formailag a megoldás egy alapítvány, ahová Levente műveinek jogait szeretném betenni, és ebben az alapítványban a jogutódokat kuratóriumi tagnak, kuratóriumi elnöknek szánom. Elsősorban Levente fiát, Szörényi Örsöt és Szabolcs Szörényi Réka nevű lányát. Amíg élek, én is szeretnék a közelében maradni, hiszen nem szívesen adom ki a jogokat a kezemből semmilyen szempontból.
– Mit foglal magában az alapítvány?
– Benne van az összes könyv, ami megjelent Szörényi Leventéről, vagy ő írta, szerzemények, fotók, filmek, színház, opera stb. Benne vannak az ásatásai fenn a Pilisben, benne az összes Illés és Fonográf, akkor is, ha az eredeti jog nem nálam van, hanem a Hungarotonnál. Szeretnék egyezséget kötni nemcsak velük, hanem a szerzőtárs Bródy Jánossal és az őt képviselő Melody ügynökséggel, valamint az összes szerzőtárssal is. Tartalmilag két húzó tételünk van: az István, a király és az Illés.
– Az István, a király idén harmincöt éves. Készülnek valamilyen különleges produkcióval?
– Egy eddig soha nem látott ünnepi koncertváltozattal jelentkezünk. Miskolcon az operafesztiválon lesz a bemutatója június 11-én. Ez egy oratorikus verzió, nagyzenekarral, rockszekcióval, nagy vegyeskarrá bővített Honvéd Férfikarral, első osztályú szólistagárdával, az elérhető legjobb rockerekkel. Asztrik szerepében az operaénekes László Boldizsárt láthatjuk, Istvánt és Koppányt a régi „vetélytársak”, Feke Pál és Vadkerti Imre, a tíz évvel ezelőtti A Társulat produkció győztesei alakítják. Biztos nagy meglepetés, hogy Réka szerepében Tóth Gabit láthatja a közönség. Vezényel Kesselyák Gergely.
– Láthatjuk ezt az előadást Budapesten is?
– Ezt a koncertváltozatot december 17-én bemutatjuk a Budapesti Sportarénában, de előtte Debrecenben, Veszprémben, Szombathelyen és Zalaegerszegen is láthatja a közönség.
– 2008-ban találta ki A Társulatot. Most van egy új projektje?
– Ez egy nagyon komoly és számomra nagyon fontos elképzelés, az a címe, hogy István, a király iskolába megy… Az általános iskolai alaptantervben benne van röviden az István, a király. A zenei általánosok között vannak olyanok, amelyek az elmúlt években kértek engedélyt egy-egy részlet bemutatására. Kaptak tőlünk zenei alapot vagy kottát is. Pár hónappal ezelőtt valamelyik televízióban, egy pár perces hírben közvetítettek egy részletet, ahol egy tíz év körüli kisfiú Koppányt énekelte. A riporter kérdésére kiderült, hogy semmit nem tud Koppányról, csak azért szereti, mert az édesapjának a kedvence. Ez azt jelenti, hogy apukával kihal az István iránti érdeklődés? Ennek hatására gondoltam, hogy szerzek még egy generációt magunknak. Az összes általános iskolának lehetőséget szeretnénk adni az István, a király színpadi bemutatására. Egy olyan formátumot hoztunk létre, amelyben mind az oktatási, mind a kulturális államtitkárság örömmel mellénk állt. Az egyik márciusi kormányülésen el is fogadták, és kaptam a célra ötvenmillió forintot, ami az idei Szent Korona-évben elegendő az induláshoz.
– Miben áll ez a koncepció?
– Az oktatási tárca felajánlotta, hogy elküldi a felhívást a magyar nyelvű általános iskolákba itthon és határon túlra is, amely tartalmazza a versenyben való részvétel lehetőségét. A 2018/19-es tanévben a Zikkurat által felállított alkotói és művészi stáb segíti az iskolák munkáját. Ehhez sok háttéranyagot biztosítunk számukra, azaz ebben a versenyben végig „fogjuk a kezüket”.
– Hogyan képzelik el a továbbiakat, mi a végső cél?
– Mint ismeretes, a mű négy jelenetből áll, amelyek egyenként 22-25 perc hosszúságúak. Ezek közül választják ki a pályázók, hogy melyiket állítják színpadra: Örökség, Esztergom, Koppány vezér, István, a király. Az iskola saját castingot tart, kiválogatja a szereplőket, elkezdenek próbálni, és házilag megoldják a díszlet-, jelmez-, kellék- és egyéb színpadi elképzeléseket. A zenei kíséretet is saját maguk választják meg. Az azonos részeket viszonyítjuk egymáshoz a verseny folyamán. Ez azt jelenti, hogy négy győztes iskolánk lesz, amelyek a jövő évi gyermeknapon a Kossuth téren vagy más exkluzív helyszínen előadják az István, a királyt. Nem lesz homogén előadás, de a négy különböző stílus kiadja az István, a királyt, amelyet hagyományosan a Beethoven-nyitány és a Himnusz foglal keretbe.
– Mi lesz azokkal, akik ebbe a győztes előadásba nem kerülnek be?
– Az egyéni megméretést is célul tűztük ki, és keressük a kisiskolások közül a legjobb Istvánt, a legjobb Koppányt, azaz lesz egy „legjobbak” szereposztás. Velük állítunk majd színre a jövő év őszén egy előadást az Arénában.
– Hogyan fogja eljuttatni az emberekhez? Gondolok itt elsősorban arra a korosztályra és a szüleikre, akik szinte egyáltalán nem néznek televíziót.
– Igen, ők már mind „youtuberek”. Egy online csatornát indítunk. Úgy tudjuk, hogy elsők leszünk Európában egy ilyen típusú műsorral. Ennek persze van egy problémás oldala is, mert kisiskolásokról van szó, és a felmerülő törvényi előírásokat be kell tartanunk.
– Van még valamilyen terve az István, a királlyal?
– Régóta szeretnénk a harmincöt évvel ezelőtti film alapján egy remake-et készíteni. Jobb ötletünk nem is támadhatott volna, mint hogy felkértük Jankovics Marcellt, készítse el az István, a király rockopera animációs változatát. Úgy tudjuk, hogy 2020-ig a Toldival van elfoglalva, de utána ez következik, s úgy gondolom, ez Jankovics Marcell életművének is meghatározó darabja lehet.
– És a Szörényi-életmű többi része? Az Árpád népe, a Veled, uram…
– Az Atilla – Isten kardja, a Kőműves Kelemen és a Fehér Anna, ezeket mind, mind elővesszük. Szeretnénk színpadra állítani az összes Szörényi-operát az Erkel Színházban. Ókovács Szilveszter főigazgató úrral túl vagyunk az első beszélgetésen. Úgy tűnik, hogy 2020-ban elkezdhetjük a Szörényi Levente-életmű felújítását.
– Egy kérdés erejéig térjünk vissza az István, a királyra. Mit tud mondani így utólag a 2013-as Alföldi-rendezésről?
– Az a produkció Alföldi Róbert szempontjából teljesen rendben van, a közönség szempontjából nem egyértelmű. Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy 2013-ban a Kárpát-medence még „lángba tudott borulni” az István, a királytól. Harminc év után még el lehetett érni egy művel, hogy az egész Kárpát-medence „ott veri a tamtamot”, pró és kontra. Ez hihetetlenül nagy dolog!
– Megérte a botrányok révén is?
– A marketingnek ez a része így is működik. Mindig fenn kell tartani valamivel az érdeklődést.
– Mit tervez a másik „húzó” tétellel, az Illéssel?
– Abból is szeretnék egy filmet. Megpróbálkozom a filmalapnál. A film zenéje Illés-zene, de a történet nem az Illés zenekar története. A jövőben felkért rendezőn múlik a forgatókönyv, de 2-3 éven belül szeretnénk leforgatni.
– Finanszírozás szempontjából hogyan tudnak előre tervezni?
– Rendkívül fontosnak tartom a tao intézményét. Színházi produkciók esetében, főleg független producerként, mindazokat a feladatokat, amelyeket kitűztünk magunk elé, a támogatás ezen formájával tudjuk részben megoldani. A Zikkurat évek óta belföldön dolgozik, és minden évben hasonló nagyságrendű elszámolásokra kapja meg a határozatot. Így tudunk előre tervezni.
– Régebben tett egy olyan kijelentést, hogy nem kér állami támogatást a produkcióihoz, hogy Szörényi Levente nyugodtan szidhassa a Fideszt.
– Azt mondtam, hogy szabadon beszélhessen.
– Úgy gondolja, ha kap állami támogatást egy arra érdemes kulturális rendezvényre, nem lehet véleménye?
– Nem, nem gondolom. Ezt akkor némi cinizmussal mondtam. És nem gondolom ezt főleg Szörényi Levente esetében, aki már bebizonyította, hogy miről mit gondol és hol a helye.
– Harmincöt éve működtet kulturális céget a „zöld mezőben”, és nem mindig volt könnyű helyzetben. Többször írták önről, hogy erőfölénnyel próbál megoldani mindent. Mennyire erőszakos?
– Nagyon! Ebben a szakmában…?! Hogyha hagyom magam eltaposni, ma egy németfordító vagyok valami kis irodában! Nem először mondom, hogy 35 éve tolom zsidó asszonyként a hunok szekerét, ami eleve feltételezi, hogy eltökélt vagyok, és nekem mindenkivel meg kell küzdenem minden oldalon. Nekem ez lett a sorsom.