A csíkszeredai Mikó-várban található Csíki Székely Múzeum híven őrzi és ápolja a magyarság emlékeit. Állandó kiállításain a XVII. századtól működő csíksomlyói ferences nyomdát és a Mikó-vár történetét is meg lehet ismerni.
De emellett színvonalas időszaki kiállításokat is rendeznek, ezen a nyáron a Klasszikus mesterek nyomában – Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címmel rengeteg remekművet gyűjtöttek össze a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria segítségével. A kiállítást Nagy Imre festőművész születésének 125. évfordulójára időzítették.
Az öt termet megtöltő tárlat első helyszíne neoklasszicista stílusú, ám mégis formabontó és merész színű festményekkel mutatja be az 1890-es évek elején született nemzedék – Aba-Novák Vilmos, Korb Erzsébet, Nagy Imre, Szőnyi István, Patkó Károly, Jándi Dávid, Varga Nándor Lajos, Paizs Goebel Jenő – közös pályatörténetét: a képzőművészeti főiskolán eltöltött éveiktől kezdve a klasszikus mesterek felé forduló, a grafikai stílus megújítására tett erőfeszítéseikig.
Az önarcképeik Rembrandt világát idézik, az aktok, a tökéletes anatómiai ismeretek mellett pedig a nagy klasszicista mesterek munkáira emlékeztetnek, megspékelve a „rézkarcoló nemzedék” sajátos világlátásával, amely az első világháború után testi-lelki harmóniáért kiáltott.
Plasztikus, monumentális és szinte szobrászi formálással készült, sokszor bibliai témájú aktkompozíciókat láthatunk a második teremben az 1920-as évek első feléből. Ezek közül Korb Erzsébet művei a legfigyelemfelkeltőbbek, főleg a Kinyilatkoztatás című festménye.
A harmadik teremben pedig a művésztelepeken készült munkáik láthatók. A következő terem a népéletkép megújítását bemutató, 1930-as évektől született festményekre fókuszál, fő színterei Szolnok és Székelyföld, és amelyeken a parasztok hétköznapjait és ünnepeit láthatjuk.
Az utolsó teremben, az 1920-as évek végétől meghirdetett római ösztöndíjnak köszönhetően, a nagyvilágból gyűjtött tapasztalatok és élmények hatására született műveket csodálhatjuk meg.
A fiatal művészek bejárták Nyugat-Európa múzeumait és műemlékekben gazdag városait, de találkoztak a modern kortársaik alkotásaival is. Aba-Novák Vilmos New York-i részletek című akvarellsorozatán a felhőkarcolók égbe nyúló alakjait örökítette meg 1935-ös New York-i utazása során, de itt található az 1937-es párizsi világkiállításra készített Magyar–francia kapcsolatok című monumentális, fazettált falképe és Nagy Imre Párizsi világkiállítás című hétrészes akvarellsorozata is.
Itt egy igazi kuriózumot is megtekinthet a látogató, ugyanis Aba-Novák 1935. április 12-én, a City College egyetemen előadást tartott a temperafestés technikájáról, amelyről egy tízperces fekete-fehér oktatófilm készült. Ez az egyetlen ismert felvétel, amelyen alkotás közben lehet látni a múlt század első felének egyik legnagyobb magyar mesterét.
A zsögödi emlékház
Nagy Imre korai alkotói korszakára fókuszál a kiállítás, de a közelben az emlékházát is meg lehet látogatni. A híres székely festőművész Csíkzsögödön született 1893-ban és a székely nép és táj festőjeként tartják számon. A budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult, majd 1924-ben visszament szülőfalujába és 1949-ig ott élt, alkotott, ahol rendszeres és kitartó munkával napi legalább hat órát dolgozott. Szülőháza kertjébe 1973-ban galériát építettek, a festőművész 80. születésnapjának tiszteletére. Az épület a festőművész halála után képeinek állandó kiállítóhelyévé vált, de festményeinek nagy része közgyűjteményekben található. Nagy Imre a művészetéről azt vallotta, hogy a ,,színeket nem felfokozom – hanem – megpróbálom a természetet utolérni. Ritkán jelentkezik abba a ruházatba. Ezt kell kilesni, felfogni – no és megcsinálni. Aki a természetet elhagyta, ott is hagyhatta, mert nem is volt benne.” A festőművész hamvait egykori műtermének külső falában helyezték el 1976 augusztusában. A szülőházban személyes dolgait, használati tárgyait, bútorait és könyveit is meg lehet tekinteni. Különösen szépek a szalmakalapjai, a plein air festők nélkülözhetetlen tartozékai.