Margittai Gábor és Major Anita Tiltott kastélyok című vándorkiállításán a 21. századi erdélyi arisztokrácia is ezt az arcát fordítja felénk, hiszen újra gyökeret próbálnak verni azon a földön, ahol 1920 óta nemzetiségük, majd „osztályuk” miatt üldözték őket, és ahogyan elődeik tették, amikor Erdély kikerült a magyar állam égisze alól, felelősséget vállalnak a magyar kultúra és közösség fenntartásáért is.
Aki ismeri és olvasta a szerzőpáros hasonló című könyvét, az is számíthat újdonságokra, aki nem, az minél előbb pótolja be, vagy előbb nézze meg a kiállítást: nemcsak fotótablók és molinók, hanem dokumentumfilmek és az anti világ tárgyai közül is sok érdekességet összegyűjtöttek a szervezők. És végre egy olyan kiállítás, amelyet fiataloknak is könnyű szívvel ajánlok, mert a tablók szövegei lényegre törően és stílusosan annyit mondanak el, amennyi feltétlenül szükséges, a fényképek önmagukért beszélnek, az idézetek is – mint a cikk elején – az egész erdélyi léthelyzet metaforájává válnak. A fiatalabbaknak csiszolódhat a történelmi érzékenységük is, mert itt kiderülhet, hogy a tankönyvek oldalaira nyomtatott történetek nem zárultak le a múltban, sőt csak most kezdődnek igazán újra.
A videoinstalláción az erdélyi arisztokratákkal – Bánffy Farkassal, Bethlen Anikóval, Haller Bélával, Mikes Borbálával és Harmath Istvánnal – készített interjúkat nézhetjük meg, egy vitrinben pedig a Helikon-társaság dokumentumait láthatjuk, és a könyvben szereplő jelképes tárgyak közül többnek a lenyűgöző másolatát is.
– A tárlat a magyar történelem kiemelten fontos emlékhelyeinek, az erdélyi kastélyoknak az ilyen volt – ilyen lett vizuális dialektikájával játszik a dél-erdélyi Fugad Bánffy-kastélyától a marosvécsi Kemény-kastélyon át a csodálatos reneszánsz falképeket rejtő altorjai Apor-kúriáig. Célunk nemcsak a pusztulás dokumentálása, hanem az újjászületésé és a pusztulásra ítélt osztály visszakapaszkodásáé is – mondta Margittai Gábor.
Abban biztos vagyok, hogy a dél-amerikai prózaírók könyörögnének egy Erdélyhez hasonló színhelyért: a történelmi viharokban elpusztult, de romjaiban is tündöklő főúri pompa díszletei között olyan emberi sorsok és történetek rejtőznek, amelyeket kitalálni is nehéz volna. A kiállítás fotótábláin minden történet jelképpé sűrűsödik, és elég, ha csak egyet említek: az erdélyi Helikon irodalmi társaság székhelyén, a marosvécsi kastélyban bolondokháza működött. De lejárt a bolondóra, és mégsem bolondok azok, akik visszafoglalják az ősi nemesi fészket, a tablók erről a bámulatos megújulásról is szólnak, mert ami pár évvel ezelőtt még düledék volt, ma már vendégeket váró, igazi erdélyies szálló.
A szervezők azt tervezik, hogy a kiállítást a fővárosi megnyitó után bemutatják a megyeszékhelyeken, de erdélyi és más külhoni településeken kívül szeretnék elvinni kisebb városokba és falvakba is. A kiállítást Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete nyitja meg ma délután 5 órakor a Pesti Vigadóban. A tárlat anyagát Major Anita mutatja be, Margittai Gábor a helyszínen dedikálja Tiltott kastély című könyvét. Az eseményen Kónya István lantművész is közreműködik.