Léptékváltás, lassú nézés szükségeltetik a Magyar Képzőművészeti Egyetem felbecsülhetetlen értékű tárlatában való elmerüléshez. Pettendi Szabó Péter fotográfus az eredeti képek újra előhívása során így járt el, milliméterről milliméterre vizsgálva a fotókat, s mint mondja, a folyamat hátborzongatóan izgalmas volt: elszakadni az eredeti anyagtól, de a történetekhez a részletek kikristályosodása során egyre közelebb kerülni, majd meglelni magunkat bennük.
Egyre-másra kerülnek elő az archív képeken azok a tekintetek és eseménytöredékek, amelyek figyelmünk okán teljesednek ki közvetlenebb, bennünket, nézőket is magukba olvasztó történetekké. Az Andrássy út 69. Barcsay Termében ezeknek a részleteknek szenteltek egy falat, mintegy száz képnek, amely a teljes kiállításból talált meg az egészbe vesző pillanatokat: műteremben vászon mögül kitekintő arcot, az Epreskert kapuja előtt álló kisgyermek semmibe meredő tekintetét és a hadikórházzá vált campuson terasznak támaszkodó lábadozó katona félprofilját.
Két éve már nyilvánosság előtt megmutatta a felbecsülhetetlen értékű XIX. századi fotógyűjteményének négyszáz darabját a Magyar Képzőművészeti Egyetem: a Fotó/Modell című tárlatot jelentő kollekció létezéséről még a szakemberek sem tudtak.
A nagy érdeklődéssel kísért kiállítást folytatják most a Barcsay Teremben kiállított, tematikusan rendezett gyűjteménnyel, amelynek nézőpontja némiképp eltér a korábbiétól. A rejtett, ki nem mondott ismereteket kutatja a tárlat, a készítők és a készíttetők kilétét és a kép születésének módját fedi fel. A felejtés emlékei című tárlat választ ad arra is, hogy kik foglalkoztak a XIX. századi Mintarajztanodában fotográfiával, mit gondoltak erről az új médiumról, mire volt jó és mire nem. Mit árulnak el maguk a fotók az akkori intézményről és a szereplőkről, és magáról a korról?
A mai internetrevolúcióhoz hasonló forradalom volt a fotografálásé, de a jelen képkészítési dömpingben szemléletet kell váltanunk, hogy megértsük a szóban forgó világot és általa a magunkét is.
A kiegyezés utáni Magyarország következetes kulturális fejlesztése miatt épülhetett meg az Andrássy út mentén a Zeneakadémia, a Műcsarnok és a Mintarajztanoda (1874), vagyis a képzőművészeti egyetem elődje.
Fő campusa ma is az Epreskert, a Kmety György és Bajza utca sarkán, amelyben az első műteremépület Halász Adolfé volt, aki a Deák-szobor mintázását kezdte meg itt. A kertben volt Strobl Alajos műterme is. Többek között ezekbe a mesteriskolákba ad betekintést a Felejtés emlékei című nagyszabású tárlat a képzőn. A kiállítás március 25-ig látogatható.