Amikor egy olyan embernek állítanak emléktáblát, aki még élhetne, az két dolgot jelent: valamit jelent számunkra annak az embernek az életpéldája, és valamiért kíváncsinak kell lennünk rá.
És bár Bencsik Sándor még élhetne, a rá való emlékezésre már kevés a beszélt, zenélt, olvasott hagyomány, a történetet jobban kell „földelni”, egészen a látható matérián keresztül kell a tudatba gyökereztetni. Ilyenkor születnek emléktáblák, szobrok meg mindenféle köztéri manifesztumok.
A példázat egyik olvasatát Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnökhelyettese adta, amikor így fogalmazott: nemcsak Bencsik munkásságának, zenéjének állítanak emléket, hanem mindazoknak, akik nem teljesedhettek ki, nem futhatták be a pályájukat a kommunista diktatúra körülményei között.
Ő volt az üldözött, a tiltott, a renitens, akit le kellett járatni, akire besúgót állítottak, de életműve teljes – mondta az eseményen Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
Bencsik Sándor 1967-től 1987-ig élt és alkotott Újbudán, a Lecke utcai házban. Hét évig gitározott a legendás magyar hard rock csapatban, a P. Mobilban – az ő közreműködésével született többek között a Honfoglalás rockszvit –, de zenélt a P. Boxban és a Beatricében is.
Az emléktáblát Újbuda Önkormányzata és a NEB állította, Molnár László, Újbuda alpolgármestere és Máthé Áron közösen leplezte le.