Csütörtökön Závada Pál nyitotta meg a 88. Ünnepi Könyvhetet.
A Gyurcsány-kormány idején Kossuth-díjjal kitüntetett író ezt a lehetőséget arra használta, hogy támadja a kormány politikáját és sötét képet fessen a magyarországi művészet és irodalom helyzetéről.
Závada szerint az „udvari művészet virágzik” Magyarországon, és úgy véli, a kormány egyre erősebben próbálja az európai demokratikus normák megtagadásának irányába fordítani hazánkat, és „megint egy pártállami prés szorításában, egy újabb autokráciában élünk”. Az író hangoztatta, hogy szembe kell szegülni azzal, hogy a kulturálatlanság diadalmaskodjon, „az egyik oldalon temérdek kivéreztetést lássunk, a másikon pedig sok érdemtelen dotálást, sőt tékozlást”.
Valóban pártállamban élünk ahol minden propaganda? Mivel Závada közismerten egy balliberális klikk tagja és szócsöve, eldöntöttük, hogy megkeresünk számos elismert írót, hogy nyilvánosságot kapjon az is, amit ők gondolnak a hazai irodalmi életről és a könyvhét megnyitóbeszédéről.
Szentmártoni János József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség elnöke egyáltalán nem ért egyet Závada vádjaival. „Ki kell jönni a könyvhétre, és rögtön bebizonyosodik az ellenkezője. Él és virul a magyar irodalom sokszínűsége, ezt a kiadók és a támogatások is igazolják, nem értem Závada gondolatmenetét” – mondta.
Kitért a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) bejelentésére is, miszerint kezdeményezik, hogy Esterházy Péter születésnapja, április 14. legyen a magyar próza napja. A Magyar Írószövetség elnöke úgy véli, nem szerencsés egy nemrég elhunyt kortárs alkotóról egy ilyen napot elnevezni, ráadásul Esterházy alig pár nappal a költészet napja után született. Mint mondta, ugyanúgy, ahogy József Attila születésnapján ünnepeljük a költészet napját, vagy Madách Imréén a dráma napját, inkább egy olyan klasszikust kellene kiválasztani, akit mindenki ismer, például Jókait, Mikszáthot vagy Móriczot.
Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, író, műfordító a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi tagozatának vezetője alaptalannak nevezi Závada beszédét, és hiányolja belőle a konkrétumokat: ,,Azt hiszem csak politikai célú rágalmazás és handabandázás, az ellenzéki politikai erőket támogató beszéd volt. Ebben az ellenzéki pártok által felépített gondolatok hangzottak el, amelyeknek kevés a valóságalapjuk, de hogyha valaki ilyeneket állít, akkor illik megmondania, hogy mire gondol, ne nekünk kelljen találgatni. Rendben van, lenyeljük, de nem tudom, miért kell minden évben ilyen könyvheti megnyitókat hallgatnunk.”
A beszédről megkérdeztük Makkai Ádám kétszeres Kossuth-díjas magyar költőt, nyelvészt, műfordítót, a chicagói University of Illinois nyugalmazott professzorát, a Magyar Szent István-rend kitüntetettjét is. „Ha ez azt jelenti, hogy nincs szabadság, akkor egyszerűen hülyeség. Ez az eset csak azt példázza, hogy az ellenzék, mint a fába szorult féreg rúgkapál köpködve, mert nincs jobb mondanivalója. Bizonyos értelemben az irodalom soha nem ment ilyen jól, mint most. Van íróiskola, ösztöndíjak, szabad a kiadás, nincs semmilyen cenzúra, sajnos erkölcsi öncenzúra sem” – mondta Makkai, aki az ötvenes években megtapasztalta a valódi cenzúrát és elnyomást.
Kodolányi Gyula József Attila-díjas költő, műfordító röviden csak annyit válaszolt: ,,Závada Pál számomra nem mérvadó, ha elfogulatlan véleményre vagyok kíváncsi, akkor feltehetően nem őt fogom meghallgatni.” Alexa Károly József Attila-díjas irodalomtörténész, irodalomkritikus úgy véli, mindez „a politikai propaganda leggyengébb és színvonaltalanabb fajtája, amely azért is stílustalan, mert rossz alkalmat talált a vádaskodáshoz. (…) Egy szánalomra méltó, önazonossági problémával küszködő figura – a műveiből ezt olvasom ki – pont az Európa-szerte példátlan könyvhetet találta meg az ostoba vádaskodására.”
Bán János, a Hunyadi című sikeres történelmi regénysorozat írója azt mondta: „Az a liberális mantra, amit naponta lehet hallani, az ő szemszögéből nyilvánvaló és érthető, de ez egy kicsit visszás, hogy egy sikeres könyvhéten mondja el, ahol mindenféle eszmei irányzat könyvét szabadon lehet kapni. Závada autokráciáról beszél, ezt a könyvhét kínálata cáfolja meg. Egy autokráciában nem jelennek meg ilyen kötetek, nem hangoznak el ilyen beszédek, mint a könyvhét megnyitóján. Ilyen beszédek egy demokráciában hangzanak el.”
A Magyar Idők kultúrarovatának vezetőjét, Orbán János Dénest, Magyarország Babérkoszorúja díjas írót, költőt is megkérdeztük. „Íróként könyvheti turnén vagyok. Bár nekem is van politikai véleményem, nem azt osztom meg a közönséggel, mivel a könyvhét az irodalomról szól, nem pedig a politikáról, és az olvasóimat minden bizonnyal a műveim érdeklik, nem pedig a politikai hovatartozásom. Íróakadémiát is vezetek, ahol az új évfolyammal együtt már 70 pályakezdő vagy haladó író tanul, egyikük politikai hovatartozását sem firtattam, és a magaméról sem beszéltem, mert erkölcstelennek tartom, hogy egy oktatási-művészeti intézménybe az oktatók bevigyék a politikát.
Tehát mindközönségesen amorálisnak tartom Závada Pál megnyilatkozását. Sajnálatos, hogy egy neves író a gulyásmártonok politikai trollkodásának szintjére süllyed. Ha a könyv ünnepét sem kíméljük meg a politikai bunkóságoktól, miért nem írjuk rá egyenesen a könyvek címlapjára, hogy csak bal- vagy csak jobboldali olvasóknak szánjuk?” – fejtette ki.
Az irodalmi dotálások állítólagos aránytalansága kapcsán pedig felhívta a figyelmet arra, hogy Závada Pál „és jó néhány Bitó-szalonos írókollégája” a Digitális Irodalmi Akadémia tagjaiként a mindenkori magyar minimálbér négyszeresét kapják meg havi rendszerességgel, egyesek az 1998-as alapítás, Závada pedig 2009 óta.
Ez a havi juttatás jelenleg 320 ezer forint. „Ebbe a pártállami keretbe préselik a mester és kollégái hatalmas szellemét, ami amúgy több, mint amennyit a kormányközelinek mondott, általuk folyamatosan gyalázott és lefitymált Magyar Művészeti Akadémia tagjai kapnak. A második Orbán-kormány megalakulása óta eltelt időszakban fejenként több tíz millió forintot kényszerített rá a pártállam a tiltakozó író urakra. Az igazi és következetes civil ellenállás nem az ünnepi könyvhét megtrollkodása lenne, hanem az, ha az elégedetlen írók visszautasítanák ezt a pártállami apanázst.
Persze amikor ez a javaslat elhangzik (nem én vagyok az első, aki bedobja ezt az ötletet), a Fideszt folyamatosan újraválasztó tulkok egyből szent adófizetőkké válnak, akik kifejezetten azért gyakorolják állampolgári kötelességüket, hogy kényelmes megélhetést biztosítsanak az írónagyságoknak.
Hiába na, ilyen az (író)ember, ha választani kell a következetesség és a havi 320 ezer között, általában az utóbbit választja, diktatúra ide vagy oda” – jegyezte meg Orbán János Dénes.