Gyakran kétszáz méteres sorok kígyóztak a világ második legnagyobb múzeumának jegypénztára előtt, s nemegyszer kénytelenek voltak felfüggeszteni a jegyeladást, mert megtelt az Ermitázs. Az időszaki Munkácsy-kiállításnak a valamikori Téli Palota egykori bálterme adott otthont. A Névára néző, pazar Miklós-teremben a magyar festőfejedelem 65 művét állították ki, amelyeket a Magyar Nemzeti Galéria képeiből és Pákh Imre magángyűjteményből válogattak össze.
– Hosszú évek óta nem volt ilyen ütős időszaki kiállítás az Ermitázsban – nyilatkozta Mihail Pjotrovszkij főigazgató. Erre való tekintettel a nyitófogadás mellett záróünnepséget is tartottak a Miklós-teremben, majd állófogadást rendeztek a cári Nemzeti Tanács volt üléstermében, ahol Pákh Imre átadta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszönőlevelét Mihail Pjotrovszkijnak, aki atyai barátsággal támogatta a szentpétervári Munkácsy-kiállítás létrejöttét.
A tárlat kiváló művek által mutatta be Munkácsy korai népi életképfestészetét, a párizsi szalonképek világát és tájképfestészetét is. Ebben az összeállításban olyan fő művek szerepeltek az Ermitázsban, mint a Rőzsehordő nő, Liszt Ferenc portréja, a Poros út, a Siralomház és a Krisztus-trilógia képeinek háromméteres, kisebb méretű változatai, Pákh Imre gyűjteményéből pedig az Ásító inas egész alakos változata, a korai realista korszakból való Dűlő szénásszekér és a szalonképek olyan remekművei, mint a Készülődés a papa születésnapjára.
– Ez a páratlan siker is azt bizonyítja, hogy Munkácsy Mihálynak van mondanivalója a mai kor emberének – mondta Pákh Imre. Ám a siker talán mégsem meglepő, ha arra gondolunk, hogy Munkácsy realista festészete a nagy orosz realisták, Ilja Repin vagy Vaszilij Perov művészetének rokona. A korhely férj vagy a Rőzsehordó nő mélységes realizmusa éppoly ismert az orosz közönség előtt, mint Munkácsy drámai tájképeinek világa, amelyekben hol az impresszionizmus, hol a szimbolizmus nyomait lehet felfedezni.
A magyar festőfejedelem világhódító útja folytatódik. Kelet után következik a Nyugat: Sanghaj, Peking, Moszkva és Szentpétervár után (Bécs közbeiktatásával) a másik félteke két legnagyobb és legismertebb múzeuma a cél. A Munkácsy-tárlat egymilliós látogatottsága pedig megalapozhatja az Ermitázs és a Magyar Nemzeti Galéria további sikeres együttműködését is.