A Duna mindnyájunk szívéhez közel áll, mindenki szívesen sétál a partján. Sokszor bele sem gondolunk, hogy a romantikus andalgásra nyújtott lehetőségen kívül milyen fontos ökológiai, gazdasági és közlekedési jelentősége van legnagyobb folyónknak és környezetének.
Mario Kümmel, az Association of Wildlife Protection projektmenedzsere a stílszerűen egy Dunán ringatózó hajón tartott sajtótájékoztatón tegnap elmondta: egy szerbiai állatvédő projektjük során találkoztak Ana Tudor festményével, amely tökéletesen bemutatja a Duna által összekötött kultúrákat, a növény- és állatfajokat a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.
Sipos Katalin, a WWF Magyarország Alapítvány igazgatója hozzátette: rengeteg embert és rengeteg módon érint hazánkban a Duna. Az egy kilométer hosszú Duna-képen elsőre talán mindenkinek a madarak, halak, ártéri erdők, ligetek, nádasok tűnnek fel, a természet szépségei, amelyeket védeni érdemes. Majd a Duna funkciói ötlenek szemünkbe: uszályok, hidak, part menti házak, nyaralók, horgászok, csónakázók, egyszóval a folyó társadalmi és gazdasági működése.
A Duna számtalan funkcióval vert gyökeret az életünkben, az a kérdés, hogy mit tehet hozzá személyes életminőségünkhöz. Látjuk a képen a futókat, a babakocsit toló szülőket, a szabadstrandokat. Sajnos amikor fejlődésről beszélünk, ezek a mindenkinek elérhető funkciók, az értékek megőrzésének gondolata eltűnik a gazdasági szempontok mellett.
A festmény csak egy napig volt látható a Carl Lutz rakpart Margit híd és Árpád híd közötti szakaszán, tegnap este leszedték, és továbbvándorolt a Duna mentén. A festmény maga bájos, gyermekrajzszerű, impresszionista lazaság, funkciójának tökéletesen megfelel, vagyis megállítja, elgondolkodtatja az embereket. Sok tér ugyan nem volt a nézelődésre a felső rakparton, pedig ha az ember egy 1 kilométeres képet néz, szeret kicsit hátralépni, hogy összefüggésében lássa a dolgokat. A kezdeményezés ezzel együtt is tiszteletre méltó.