Izgalmas és hiánypótló könyvet jelentetett meg a Jaffa Kiadó a Radnóti-dedikálások szakértőjeként is ismert irodalomtörténész, Bíró-Balogh Tamás összeállításában és előszavával: Kosztolányi Dezső fiának, Kosztolányi Ádámnak az összegyűjtött írásait, Keserű nevetés címen.
„A Keserű nevetéssel – írja a kötet összeállítója – Kosztolányi Ádám első kötetét tartja kezében az olvasó – s egyben egy már lezárt életmű összegyűjtött darabjait. A magyarországi vagy nyugat-európai folyóiratokban, heti- vagy napilapok hasábjain napvilágot látott írások döntő része most jelenik meg először könyv alakban”, majd hozzáteszi, hogy természetesen még előkerülhetnek eddig nem ismert írások, szóval az életmű akár tovább bővülhet.
Kosztolányi Ádám tipikus példája a híres és sikeres édesapa árnyékában felnőni kénytelen gyermeknek, amilyeneket oly nagy bőséggel ismerünk nemcsak az irodalom, hanem más művészeti ágak képviselői között. Mindez tetéződik azzal, hogy egyes vélemények szerint Ádám skizofrén volt (óvatosan említik, hogy talán Kosztolányi kokainfogyasztásához ennek köze lehetett), szinte csodagyerekből lett igazán fura és különc felnőtt, akit kortársai kerültek, ezért magányosan élt, és igen rossz híre volt. Ez a kötet azonban megmutatja, hogy
„Kosztolányi Ádám, annak ellenére, hogy fiatalkorában származása miatt üldözték, hogy az apa súlya élete végéig a vállát nyomta, valamint hogy általában anyagi nehézségekkel küszködött, létrehozott egy életművet, amely, bár nem olyan nagy, szerteágazó, sok műfajú és homogén, mint az apjáé, mégis értékes és jelentős. Mindenképp érdeklődésre tarthat számot, és nemcsak azért, mert Kosztolányi Ádám történetesen Kosztolányi Dezső fia volt – hanem azért is, mert Kosztolányi Ádám saját, önálló jogán is jelentős alkotó volt.”
De lássuk, valóban nem csak a kegyelet hangja mondatja-e mindezt nem csupán a kötet összeállítójával, hanem a többi érdeklődővel is!
A kötet szerkesztési bravúrja az, hogy az írásos hagyatékot fejezetekbe rendezi, címekkel látja el, és így sokkal egyneműbbnek hat, mint ha más szempontok szerint csoportosítják őket.
Legérdekesebb fejezetek a portrékat tartalmazó „Mondják, jó a memóriám”, valamint a „Nyereség és veszteség” című gyűjtemény, amely a szerző lektori jelentéseit tartalmazza. Ez a két fejezet (természetesen a reflexiók, kritikák, versfordítások, cikkek, tanulmányok naplók és gondolatok is érdekesek, de azokban, hogy úgy mondjuk, nincs semmi különös: egy érzékeny és művelt lélek néhol szenvedéllyel megalkotott, néhol csak favágómunkái sorjáznak) olyan magaslatokat mutat meg, amelyekre mindenképp érdemes odafigyelni, és amelyek ékesen illusztrálják a szerző jobb sorsra érdemes képességeit.
A portrék közül külön figyelmet érdemel az apjáról, Kosztolányi Dezsőről, Szentkuthyról és a József Attiláról írott szöveg, mely utóbbi most először jelenik meg csonkítatlan formában, mivel az eddigieket a korábbi rendszer cenzúrázta. Egyik kedvenc és nagyon elgondolkodtató részletem is ebben található:
„Egyik barátom egyszer megkérdezte tőlem: »Mit gondolsz, ha Attilát kétéves korában egy gazdag földbirtokos vagy gyáros […] örökbe fogadja, mi történik? Hogyan alakult volna a sorsa? És ugyanazzá a nagy költővé vált volna? « Feltétlenül – feleltem. Költészetének tárgya nyilván más lett volna, a szegénység, a nyomor, talán még a népiség élménye nélkül. De költészetének lényege, rímtechnikája, képeiben és asszociációiban megnyilatkozó látásmódja majdnem ugyanaz lett volna. Az ő sajátos szemléletével írt volna külföldi utazásokról, bálokról, premierekről. Az is lehet, hogy mint több jómódú polgár, eljutott volna a szocializmusig, legalábbis lettek volna a nyomort kívülről ábrázoló, szociális érzelmű versei. Bizonyos, hogy neurózisa – amely alkati volt – kissé eltérő formában, másféle vagy kisebb szenvedésekkel, kialakult volna. De talán nem öltött volna ilyen tragikus formát, azt hiszem, nehéz szociális helyzete adta meg a végső lökést neurózisa elhatalmasodásához.”
Hihetetlen lényeglátás, a legmegfelelőbb szavak megkeresése, széles horizont és elképesztő, mégis könnyedén hordott műveltség – és egy tragikus, elsemmisülő élet mindezzel párhuzamosan: ez juthat mostantól eszünkbe, ha Kosztolányi Ádámra gondolunk.
Kosztolányi Ádám: Keserű nevetés. Összegyűjtött írások. Jaffa Kiadó, Budapest, 2018.