Az Andriy Zholdak rendezte három és fél órás Rosmersholm-előadás szünete után bizony a pécsi Nemzeti Színház addig zsúfolt nézőterén jócskán maradtak üres székek, láthatóan sokan nem tudtak vagy nem akartak benne maradni abban az ingatag építményben, amelyet az ukrán rendező indulatokból, elhallgatásokból, festői kompozíciókból, valamint az ibseni társadalomkritika morzsáiból elegyített habarccsal megerősítve emelt a színpadra.
Pedig sok szempontból emlékezetes az előadás. A színészek játéka például nagyon vegyes és zavarba ejtő érzelmekkel tölti meg a teret: mintha olyan embereket látnánk, akik nem azt teszik, amit tenni szeretnének – és az általuk életre keltett karaktereknek ez igenis a valódi arcuk. Az pedig a valóság kényelmetlen pikantériája, hogy a néző tud egyet s mást a rendező munkamódszereiről, hogy olyan precíz partitúrát hoz, amelyben nem enged teret mások játékának, hanem belenyomorgatja a többi művész alkotói energiáját is a saját víziójába.
Az Ibsen-előadás lett a legjobb a POSZT-on
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Ibsen Rosmersholm című darabjának színpadra állítása lett a legjobb előadás a 18. Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT), amelynek díjait szombaton a fesztivált záró gálaesten adták át Pécsen, a Kodály Központban.
Ez pedig egy érzékelhető feszültséggel tölti fel az előadást, amely növeli ugyan a látottak erejét, de még napokig gyötrődik a néző is azon, hogy létezhet olyan cél – legyen az akár a művészet –, amely szentesíthet bármilyen eszközt? És szinte észrevétlen ravaszsággal dobja ránk ezt a dilemmát, amely a Rosmersholm karaktereinek is a sajátja: van jogunk bármilyen boldogság- vagy szabadságélményhez – katarzishoz – mások pusztulása árán?
Az előadásban megváltoznak az Ibsen-dráma súlypontjai, a szereplők és a világnézetek itt nem érvekből építkező vitákban feszülnek egymásnak, egy-egy címszó marad csupán a moralizálásból, tudjuk ugyan, hogy ki milyen elveket képvisel, mert elmondják a szereplők, de ezekből semmi nem érhető tetten az életükben és a tartásukban. Kiüresedett, talajvesztett, ezáltal céltalan, azaz pótcselekvés ez a vita, paródiája mindannak az acsarkodásnak, amelyben – akár a közéletben is gyakran – világnézeteket ütköztetnek egymással.
Az előadás kulcsfigurája Rebekka West, aki Imre Éva megrendítő alakításában az első pillanattól az őrület és a tisztánlátás határmezsgyéjén egyensúlyoz. Precíz és kiváló játékban építi fel Rosmer karakterét Bodolai Balázs, Kroll igazgatóét Viola Gábor, és Kicsid Gizella Helsethné alakítása is túlnő a „kis” szerepek egyarcúságán, mint a görög tragédiákban a kar, ő látja és mondja ki ennek a világnak az alaptörvényeit, majd ő a pusztulás végső szemtanúja.
Már a „nyitójelenet” önmagában is egy ballada: a menyasszonyi fátylat viselő Beaté (Jerovszky Tímea) és férje, Rosmer egymással szemben táncolnak, anélkül, hogy megérintenék egymást; a népzene ütemére trappoló előrelendülések, majd visszalépések, sikításnak ható kurjantások miatt egyszerűen néptáncnak is nevezhetnénk mindezt, de közben érezzük, hogy két sors, két végzet metszéspontját látjuk éppen.
Bár az előadás egészében több olyan jelenet is van, amely önmagában mestermű, mégis nézőt próbáló produkcióvá vált, hiszen a tökéletesre csiszolt részek mellett olyan öncélú kegyetlenkedések és üvöltözések töltik ki az amúgy is hosszú játékidőt, mintha szükség volna a múlt századi avantgárd útkeresések mezsgyéin ismét sétálgatni, vagy Artaud esztétikáját ilyen formában újraértelmezni. Tény, hogy a rendező jelenvalóvá tesz egy erős víziót, de ahelyett, hogy egyensúlyban tartaná, a ló túloldalára átesve olyan határokat és kérdéseket feszeget, amelyek talán épp az adott műalkotás lényegéről terelik el a néző figyelmét.
A XVIII. PÉCSI ORSZÁGOS SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓ DÍJAZOTTAI – 2018. JÚNIUS 16.
A szakmai zsűri díjai:
Legjobb előadás: ROSMERSHOLM (Kolozsvári Állami Magyar Színház)
Legjobb rendezés:
SZÉKELY KRISZTA, A kaukázusi krétakö ( Katona József Színház, Budapest)
Legjobb női főszereplő:
IMRE ÉVA, Rosmersholm, Kolozsvári Állami Magyar Színház
Legjobb férfi főszereplő:
KOCSIS GERGELY, A kaukázusi krétakör (Katona József Színház, Budapest)
Legjobb női mellékszereplő:
KOVÁTS ADÉL, III. Richárd (Radnóti Színház)
Legjobb férfi mellékszereplő:
SZEMENYEI JÁNOS, Csárdáskirálynő (Katona József Színház, Kecskemét)
Legjobb 30 év alatti női színész:
SZAKÁCS HAJNALKA, Három nővér (Csokonai Színház)
Legjobb társulati összjáték:
ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ, Borisz Davidovics síremléke
Legjobb színházi zene:
MARIAN NEĆAK, Borisz Davidovics síremléke (Újvidéki Színház)
Legjobb színpadi mozgás és térhasználat:
HÁROM NŐVÉR (Csokonai Színház)
Legjobb dramaturgi munka:
KOZMA ANDRÁS, Három nővér (Csokonai Színház)
Legjobb jelmez:
NAGY FRUZSINA, A kaukázusi krétakör (Katona József Színház, Budapest) , III. Richárd (Radnóti Színház)
Legjobb díszlet: ANDRIY ZHOLDAK és DANIEL ZHOLDAK, Rosmersholm (Kolozsvári Állami Magyar Színház)
Legjobb fényterv:
BAUMGARTNER SÁNDOR, III. Richárd (Radnóti Színház)
A színészzsűri különdíja:
A legjobb női alakításért:
PÁLMAI ANNA, A kaukázusi krétakör (Katona József Színház, Budapest)
A legjobb férfi alakításért:
HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA, Illatszertár (Móricz Zsigmond Színház)
A közönségzsűri különdíja:
ILLATSZERTÁR (Móricz Zsigmond Színház)
A Színházi Dolgozók Szakszervezetének Básti Lajos-díja:
RÓZSA KRISZTIÁN, A kaukázusi krétakör (Miskolci Nemzeti Színház)
A Színházi Dramaturgok Céhének Vilmos-díja az idei Nyílt Fórum legjobb színművének:
OLÁH-HORVÁTH SÁRA: LENNI VAGY NEM