A harmadik nemzetközi díjat söpörte be a nyáron Tunyogi Henriett balettművész kisfilmje, az Esti dal, amely augusztusban a barcelonai filmfesztivál közönségdíját érdemelte ki, korábban a párizsi fesztivál zsűrijének díját hozta el. A film jelenleg fesztiválkörútját járja, itthon még nem vetítették.
A 12 perces játékidő két helyszínen, de zömében egy kórházi szobában játszódik, a film az anya-lánya viszony egyik kibeszéletlen pontjára tapint.
A rendező kérdésünkre elmondta, hogy a női lélek és a kapcsolatok alakulásai mindig is érdeklődése előterében álltak. „Talán onnan jön ez, hogy a családom sok mindent átélt a történelem során. Ma is szanaszét élünk a világban, így alig-alig találkozunk” – vetette fel az alkotó.
Mint mondta, a film jóval előbb volt a lelkében, mint a tánc: a tanulóéveit többnyire moziban töltötte, filmezésről olvasott, és vizuális emberként először látta a képet és a jelmezt, majd megjelentek előtte a lépések. „A tánc egy absztrakció, másféle gondolkodást igényel, mint a a film. Régóta úgy éreztem, hogy a tánc ráállított egy pályára, de ennél több mindenben szeretnék kibontakozni” – fejtette ki a balettművészként is elismert rendező.
Tunyogi Henriett fiatal nőt alakít a filmjében, aki lelkileg eltávolodott az anyjától (őt Eszenyi Enikő játssza), de annak betegsége miatt elérkezik az őszinte szembenézés ideje. Némiképp Mészáros Márta Aurora borealisának alapdrámáját hozza vissza ez a pár perc, bár a Londonban élő rendezőnő nem ismerte Mészáros Márta filmjét.
Az Esti dal főszereplője erőszakból fogant gyermekét nem tudja igazán szeretni, hiszen minduntalan emlékezteti az elkövetőre, a lány pedig azért távolságtartó az anyjával, mert hosszú éveken át nem kapott választ arra a kérdésre, hogy ki az apja. Azon az estén, amikor megtudja az igazságot, mindkettőjükben feloldódnak a fájdalmak és végre egymásra találnak.
„Talán lassan eljön az ideje a tabuk kibeszélésének, és ezekre a titkokra most kezd fény derülni az életünkben. Azt gondolom, hogy a téma nagyon is jelen van, vagyis a háborúban megerőszakolt nők gyermekeinek hiányérzete fontos társadalmi kérdés” – vallja Tunyogi Henriett, aki szerint nem véletlen, hogy manapság több alkotás születik erről a témáról. Úgy véli, bonyolult azt a tabut vizsgálni, hogy miért utasítja el valaki a gyermekét, hiszen annyi mélylélektani oka lehet, és a filmje ennek egyik magyarázatát keresi. „Eszenyi Enikő drámaiságában találtam meg ezt a titkot” – indokolta a szereplőválasztást.
A Focusfox gyártásában született filmet hamarosan a magyar fesztiválokra is elhozzák a forgalmazók. Muhi András producer megkeresésünkre elmondta, Tunyogi Henriett kísérleti filmesként tehetségesnek bizonyult, az Esti dallal bebizonyította, hogy nagyjátékfilm megrendezésére is képes.