Vagy mégsem, hiszen a közvetett emlékek, a szülőkkel, nagyszülőkkel való beszélgetések is meghatározóak – nem az események föltárása szempontjából.
A szerző arra kíváncsi A mi ’56-unkban, kinek hogyan léptek be családi legendáriumába, személyes terébe olyan elvont fogalmak, mint történelmi igazságérzet, önfeláldozás vagy hazaszeretet.
„Egy olyan környezetben nevelkedtem, ahol az egyik oldalon a sérelmet érzékeltem, apai ágon viszont a baloldalisággal egészen mást: rendszerpárti magatartást” – mondja Lénárt András tudományos kutató, aki hosszú utat járt be az idézett családi hozzáállástól addig, hogy disszertációjában az ’56-os emigráns léttel kezdjen foglalkozni.
„Akinek egyéni érdekeltsége van, az nem tud objektív lenni. De ez nem baj. […] Nem lehet úgy csinálni, hogy teljesen semlegesen leadja az ember az órát” – fejti ki véleményét vagy inkább ars poeticáját Lázár Tibor, a budapesti Szent István Gimnázium igazgatója, akinek nagypapája mesélt a forradalom napjairól: hogy verte le az ötágú csillagot, hogyan szervezte a helyi mozgalmat.
Ez akár a szerző hitvallása is lehetne, aki a szabadságharcot nem egy képzeletbeli idővonalon elhelyezett, kauzális tákolmányként, hanem egyéni sorsok, személyes történetek, gondolatok, motivációk, vágyak kavargásaként látja és láttatja. Tanulságos, ki hogyan kezelte, dolgozta föl, hogy két valóság létezik.
„Nálunk otthon mindenki azt mondta, hogy ez nem ellenforradalom, hanem forradalom volt. Mi, gyerekek kicsit meg voltunk ijedve, és megkérdeztük, hogy jó-jó, de ha felelni kell, akkor mit kell mondani? Az a kompromisszumos megoldás született, hogy a tankönyv szerint ellenforradalom” – meséli Horgas Eszter fuvolaművész.
Naszvadi Judith tömör, velős, jól szerkesztett interjúi azért is különlegesek, mert sokféle foglalkozású és világlátású embert hoznak össze egy kötetbe: megszólal – a teljesség igénye nélkül – Bornai Tibor, Varga Miklós, Tordai Teri, Joshi Barat. D
e nem mehetünk el szó nélkül Jánosi Katalin festő- és gobelinművész, Nagy Imre miniszterelnök unokájának személyes emlékei mellett sem, aki kislányként látott először halált a jugoszláv nagykövetségen…
A mi ’56-unk erős, szemléletformáló olvasmány, jó volna látni történelemoktatási segédanyagként is.
Naszvadi Judith: A mi ’56-unk. Figyelem Kiadó, Budapest, 2016