Évről évre szemtanúi vagyunk a legendás Szentendrei Teátrum föltámadásának: a programok gyarapodnak, a helyszínek bővülnek, a műfaji skála is szélesedik, van opera, sokszereplős dráma, monodráma, zenés monodráma, bábszínház. A Szentendrei Teátrum és nyár programsorozata idén július 7-től augusztus 20-ig tart, és valószínűleg idén is meg fogjuk állapítani, hogy ez azon kevés nyári kultúrrendezvények egyike, amely évről évre határozottan fiatalodik.
A terjedelmes stiláris paletta egyik markáns széle az A sevillai borbély, amely Kerényi Miklós Kero rendezésében 1992-ben már legendás hírnévre tett szert. Persze amit idén látunk majd nem holmi remake, hanem újraértelmezett, újrarendezett másik mű. Egyedül Rákay Tamás díszletét igyekeznek majd reprodukálni, amely valódi szakmai ínyencség, hiszen ritka csoda egy díszlet életében, hogy még egyszer megácsolják-megfessék.
Hasonlóan unikális a MárkussZínház előadása, a Hős Miklós.
A magyar bábos szcéna igazi reneszánsz embere, a Közel-Kelet színház sosem járta vidékein turnézó és Távol-Keleten bábokat gyűjtő vagy bábos technikákat tanulmányozó Pilári Gábort és családját játszani látni nem egyszerű hétvégi szórakozás – bár erősen lehet majd nevetni –, hanem színháztörténeti és beavatási jelentőségű esemény. A bábszínház archaikus, szakrális formáit kutató és játékába folyamatosan beépítő MárkussZínház nem fél erre a nemes anyagra építeni akár a modern tárgyszínházi, akár a legharsányabb vásári formákat. Pilári Gábor pedig önmagában egy jelenség: egyike a kevés valódi, régi vágású mestereknek.
Az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Rómeó és Júliát is kötelező látni a halálosan életvidáman játszó színinövendékektől, akik a tavalyi Pécsi Országos Színházi Találkozón már komoly szakmai elismerést vívtak ki bravúros, mindig az aktuális tér adottságait kihasználó, félelmetesen sodró tempójú, a legpofátlanabb gegekkel megspékelt, egyszerre röhögtető és könnyeztető tragikomédiájukkal.
Ez a teljesen véletlenszerűen kiválasztott három darab is jelzi: a Szentendrei Teátrum egyre komolyabban veszi magát. Szentendrére úgy kell menni, hogy az ember valóban Szentendrén legyen. Hogy megérezze ennek a Duna-parti városkának, Hamvas Béla városának – a városnak, amelynek több temploma és múzeuma van, mint vegyesboltja – a valódi géniuszát.