A zenekar vezetője Császár Attila (aki főként brácsán játszik), ő működteti valódi zenei műhelyként az Eszterláncot, nagy szükség lehet a koncentrációra, szervezőkészségre. Az együttes további alaptagjai: Komáromi Márton hegedűs, Liber Róbert bőgős, Mihó Attila hegedűs, Juhász Dénes hegedűs és furulyás, Navratil Andrea, Fekete Zsuzsanna, Sturcz Noémi énekesek munkáján kívül a mezőségi énekesek és más vendégművészek szereplését is koordinálni kell.
Császár Attila vonzódása a mezőségi népzenéhez egyidős a népzene iránti szeretetével. Amikor először hallgatott autentikus népzenei felvételeket – meséli –, már azok is mezőségiek voltak, egészen pontosan magyarszovátiak. De már a nyolcvanas években, középiskolásként, a Muzsikás együttes által játszott népdalokból is leginkább ezekre figyelt fel.
Később, a népzene tanulásának folyamatában természetesen sokféle tájegység muzsikájával megismerkedett, de amikor formálódni kezdett az együttes, valahogy mégis egyértelmű volt, hogy mezőségi zenét fognak játszani. Fontos volt neki a hiteles források felkutatása, még akkor is, ha sokan úgy gondolták, hogy a szakemberek már minden létező népzenei anyagot összegyűjtöttek.
Az első gyűjtőútja Búzába vezetett. Lassan épült ki az adatközlők hálózata, szinte nyomozómunkát igényelt, hogy eljusson egyik „énekelni tudó” embertől a másikig, majd szépen, lassan a tágabb régióban is kirajzolódott egy térkép olyan csomópontokkal, ahová érdemes volt visszatérni. Az első utat számos további követte, hiszen mindig újabb és újabb énekesekkel találkozott, sőt a korábban már lejegyzett/felvett énekek mellett újabb dalok is eszükbe jutottak az embereknek – így még tíz év folyamatos gyűjtőmunka után is talált új anyagokra. Másfelől érdemes volt korábban már felgyűjtött anyagokat is újra rögzíteni, hiszen a régi technika minőségi és tárolhatósági kockázatokat is magában hordozott.
A Ceausescu-rendszer bukása után nagy lehetőség lett volna egy szélesebb körű, átgondoltabb gyűjtés megvalósítására, de sajnos az ő akkori törekvése csak szellemi támogatásra talált – anyagira kevésbé. Más országokhoz képest – véli – még így is jó helyzetben vagyunk, de valószínűleg fontos kincsek kótyavetyélődtek el.
Az elvégzett gyűjtések egyébként kiterjedtek a teljes fellelhető zenei anyagra, az éppen aktuális állapotot vették figyelembe – így több műdalt vagy átalakult népdalt is rögzítettek. Ezek mellett pedig beszélgetéseket is felvettek az albumokra, amelyekből kiderül a nyelv mai állapota, tájnyelvi érdekességek a helyiek magyarázatában, és bőven találhatunk rikoltozást is. Kevesen tudják, hogy a leginkább az Én az éjjel nem aludtam egy órát kezdősorral ismert népdalunk is mezőségi származású – az Eszterlánc előadásában gyönyörű változatát hallgathatjuk meg ennek is, Kék ibolya, ha leszakítanálak kezdettel.
A népdalok kulturális értéke, üzenetanyaga felbecsülhetetlen. A kódolt nyelvezet, a népi költészet rendkívül tömör, mégis lírai és páratlan mélységű szövegei talán legfontosabb emberi kérdéseinkre adhatnak választ. Vegyük példának csak a gyakran visszatérő bánat szót, amely a népdalok tanúsága szerint a korabeli ember számos negatív érzelmét, lelkiállapotát vagy akár betegségét sűrítette magába: a szomorúságtól kezdve, a szorongáson keresztül a depresszióig. Nagy valószínűséggel nem véletlenül: a megfogalmazás maga, a zene és a hozzá rendelődő tánclépések a terápia részeit, állomásait képezhették. De bennük tárolódik sok nagy történelmi traumánk veszteségélménye: a fiak, apák, szeretők háborúkban való elvesztése; a hirtelen jött betegségek folytán bekövetkezett halál fájdalma, a szerelmi csalódások, perzselő szenvedélyek – de akár a tréfálkozás, az örömök, a mulatás kegyelmi pillanatai is.
Búza népzenei örökségének felkutatása után következett Melegföldvár, majd más közeli falvak, legutóbbi albumuk pedig Keszü zenei hagyományát dolgozza fel. Mezőkeszühöz érdekes módon épp a ruházat révén jutott el Császár Attila; azért volt számára hívogató a falu, mert azt hallotta róla, hogy ott még él a régi viselet. Az egyik adatközlője vezette el aztán a keszüi énekesekhez, akik éneklésmódjukkal, hangerejükkel teljesen lenyűgözték. Ráadásul az ottani lelkész is rendkívül jól énekel, és támogatja a helyi népi hagyományok őrzését. A lemezt az idei országos táncháztalálkozón és kirakodóvásáron mutatták be.
A melegföldvári Szilágyi Anna néni gyakran énekel az együttes koncertjein, de a nagy földrajzi távolság ellenére sem jelent problémát a vele való együttműködés. Egyrészt a zenekar tagjai félszavakból is értik egymást, másrészt vele – Császár Attila szerint – „gyakorlatilag már nem kell próbálni, profi előadó”. – Ő a maga közegében is nagy sztár, sokfelé hívják; lehet, hogy többet lép fel egyedül, mint a teljes együttes – nevet a zenekar vezetője.
A zenekar vezetőjének ifjúkori szerelme Magyarszovát népdalai iránt azóta sem hagyott alább, így valószínű, hogy legközelebb ez a kis falu kerül az Eszterlánc érdeklődésének és művészi munkájának fókuszába.