Apja, a költő Arszenyij Tarkovszkij elhagyta családját, ennek ellenére nehezen lenne hihető, hogy a filmrendező nem került volna a hatása alá, nem művészetének méltó követőjeként alkotott volna filmköltészeti remekműveket, erős képeivel szögezve a mai napig a nézőt székhez, fotelhez vagy pamlaghoz, kinek mi tetszik.
Iskolába Moszkvába jár, majd festészetet és zenét tanul. Van itt azért más is, mindenekfelett: a Bányászati Intézet munkatársaként közel egy évig Szibériában él egy geológiai expedícióval. 1954-ben beiratkozik a Moszkvai Filmfőiskolára, diplomamunkája még messze van attól a rendezőtől, aki később hírnevet szerez magának. Az én nagy barátom szétfolyóan kedves propagandasága inkább nevettető, mint meggyőző vagy elgondolkodtató. Az Iván gyermekkora egy érettebb, filmes eszközeivel ügyesen bánó rendező munkája, komoly sikert is ér el, a velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjat kap.
1966-ban nagy hatású, a középkori orosz ikonfestő életét eredetien feldolgozó, harangöntés-jelenetével a nézőt (el)bűvölő Andrej Rubljov a Cannes-i filmfesztiválon különdíjban részesül. Tarkovszkij mindenre kiterjedő érzékeny figyelme és mindent, égit és földit érteni és megismerni akaró kíváncsisága nem nyugszik, a kamera forog és forog, kifulladásig. Teherbírását jól mutatja, hogy hiába semmisül meg a Sztalker első változatának negatívja és vész kárba a belefektetett munka, Tarkovszkij nem adja fel, késve, de 1979-ben, szívinfarktusát követően megrendezi a filmet.
1980-tól Olaszországban dolgozik, — egyik hozadéka az ott töltött időnek egy róla készült dokumentumfilm — az ellehetetlenítését célzó, egyre agresszívebb kísérletek miatt úgy dönt, többé nem megy vissza a Szovjetunióba. Nosztalgia című filmjével Cannes-ban a legjobb rendezői díjat nyeri el. Svédországban forgatja utolsó, Áldozathozatal című művét. 1986 december 29-én hal meg tüdőrákban, sírja a párizsi orosz temetőben található. Sírfelirata: „Az ember, aki meglátta az angyalt.”
Filmjei mellett külön izgalmakat tartogató naplója pár éve magyarul is megjelent, filmmel kapcsolatos előadásai, interjúi különböző megosztókon érhetők el.
Filmalakjai határhelyzeteken egyensúlyozó hősök, hol a történelem erőszakos háttere vet rájuk baljós fényt, hol a mindennapi, szenteket és szentséget száműzte szorongás uralta tér nyeli be őket, egy biztos, életbe vetett hitük hozza megoldás – és feloldozás-közelbe őket, másképp mondván, vállalt szenvedéseiken és kudarcaikon keresztül nyerik el a végső szabadságukat.
Hogy Tarkovszkij soha nem volt olyan aktuális, mint most, azt csak halkan teszem mindehhez hozzá.