Egy kis névjegyre figyelek fel a kiállítás vitrinjei között. Az egyszerű, törtfehér papíron csak ez áll: Görgei Artúr. A névjegyet a 19. század végén használta a magyar honvédség egykori fővezére, akit akkoriban már visegrádi remeteként emlegettek.
Mindenki ismerte a nevét és mindenkinek megvolt róla a véleménye. A szabadság hű szolgája vagy gyáva hóhér volt? Nagyjából e két álláspont közül választhatott az, aki állást akart foglalni az ügyben.
Persze mindkét állítást Kossuth Lajos írta Görgei Artúrról, és a kettő között alig telt el pár hónap – igaz, az 1849-es év sűrű történelmi idejében. Tehát Görgei neve nemcsak a dicső tavaszi hadjárattal, hanem a világosi fegyverletétellel és Kossuth bűnbakkeresése miatt a szabadságharc elárulásával és bukásával is összefonódott.
Kossuth prófétai bűvkörében nemzedékek nőttek fel úgy, hogy Görgeit árulónak tartották, és ezt a stigmát mindvégig magán hordozta hosszú élete során, 1916-os haláláig. Vajon ma is ugyanilyen indulatokat vált ki a személye, mint egykor?
A Magyar Nemzeti Múzeum legújabb, Az ismeretlen Görgei című időszaki kiállításán belelapozhatunk több iskolai tanfolyam diákjainak válaszaiba, akiktől azt kérdezték, ki volt és mit tudnak Görgei Artúrról.
A válaszokból kiderül, hogy nemcsak a dehonesztáló „áruló” jelző kopott le Görgei neve elől, hanem sokan üresen hagyták a lapot, végvári kapitánynak vagy hasonló, hódoltság kori hősnek írták le a tábornokot – persze sok helyes választ is olvashattunk. Pedig ha valaki, akkor Görgei biztosan megérdemli, hogy a neve a helyére kerüljön, hiszen kevés nála izgalmasabb 19. századi magyar történelmi személyiséget ismerünk.
Gondoljuk csak el, hogy személyéről, döntéseiről és megítéléséről több mint 150 évig vitatkoztak a történészek, az újságírók vagy a csárdák vendégei italozás közben.
A kiválóan megrendezett kiállítás egyértelmű üzenete az, hogy Görgei megítélése mára már eldőlt, tehát nem vitatéma: személyében korának egyik legkiválóbb magyar katonáját tisztelhetjük, aki harmincévesen már tábornoki rangot szerzett kevesebb mint egy év leforgása alatt, ugyanis honvéd századosként kezdte a szabadságharcot.
Egyszóval nagy ember, ahogyan halálakor Tisza István miniszterelnök nevezte részvétnyilvánító levelében:
,,úgy a cselekvés órájában, mint a nemes büszkeséggel elviselt néma szenvedés hosszú évtizedeiben. Küzdött, mint az oroszlán, s amidőn a küzdelem folytatásának céltalan voltáról meggyőződött, habozás nélkül vette magára a befejezés egész ódiumát és tűrte egyetlen jajszó nélkül a félrevezetett nemzet átkait és gyűlöletét.”
Viszont ezt az egyértelmű üzenetet nem sulykolják a látogatók fejébe. A kiállítás elején egy érintőképernyőn több állítást olvashatunk Görgei Artúrról, amelyeket értékelhetünk aszerint, hogy mennyire értünk velük együtt – a végén pedig egy ugyanilyen képernyőn ismételhetjük meg az értékelést.
A múzeum pedig komolyan gondolta az ismeretlen jelzőt, hiszen nemcsak a kiváló katonát, hanem a magánembert is megismerhetjük: családjától kezdve az egész pályafutását, döntéseit és életstratégiáját a szabadságharc, majd a kiegyezés után.
A több mint négyszáz műtárgy között pedig rengeteg érdekességet találunk – ezeket 16 közgyűjteményből és több magánszemélytől kapta kölcsön a Nemzeti. Láthatjuk a múzeum vendégkönyvét, amelyet „Arthurius Gőrgey Toporcziensis”-ként írt alá diákként, aki gimnáziumi osztályával Pestre látogatott 1829-ben, ahogyan az első magyar nyelven írt levelét is, vagy a magyar nemesi testőrség – melynek szintén tagja volt – egyenruháit, fegyvereit.
Az öregkori hagyatékból pedig kertészszerszámait, a csengőt, amellyel a családtagjait hívta, vagy az 1896-os millenniumi kiállításra szóló, fényképes igazolványos tiszteletjegyét, a neki dedikált köteteket a könyvtárából. És persze sok egyéb érdekességet is. Közismert, hogy a tábornok vegyész volt és Prágában tanult.
A kiállításon eredeti nyelven, németül és magyarul is elolvashatjuk az első vegyészeti értekezését, amelyre a nemzetközi kémiai szakirodalom is felfigyelt, címe: A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól.
,,Én katonai sikereimnek legnagyobb részét kémiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönöm” – idézi Görgeitől Than Károly Egy magyar hadvezér mint chemikus című írásában, és ha belegondolunk, ebben lehet titkának egyik nyitja.
A kiállítást június 23-ig lehet megtekinteni.