Nincs olyan magyarlakta település szerte a Kárpát-medencében, ahol valamilyen formában meg ne ünnepelték volna a magyar kultúra napját. Sok helyen többnapos eseménysorozatot találtak ki a lelkes szervezők, kultúránk gazdagsága miatt ezen nem is kell csodálkozni. Kiskőrösön már egy nappal korábban elkezdődött az ünneplés, és tegnapra is jutott még a programokból. Nem szokásom polgármestereket idézgetni, de egyetértek Domonyi Lászlóval, hogy nemcsak a jeles napokon ünnepeljük kultúránkat, hanem sok olyan nap van az év során, amikor mintha… A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeumban február 9-ig megtekinthető Aknay János Úton című tárlatának megnyitóját viszont a jeles nap délutánjára időzítették.
A Kossuth- és Munkácsy-díjas Aknay János rövidesen betölti 70. életévét, így a jelenlétében lezajló megnyitó egyben alkalom volt a művész születésnapi köszöntésére is. Szívet melengető pillanat volt, amikor a meglepetésvendég, Seffer Attila esperes atya kérte az égiek áldását Aknay János további életére és munkásságára. Ennek előzménye, hogy a hódmezővásárhelyi születésű, de évtizedek óta Szentendrén élő Aknay, aki szeret kapni, de még inkább adni, évekkel ezelőtt a templomnak adományozta egyik alkotását. Az adományozás most sem maradt el, a tárlatnak otthont adó múzeum az Álom című képpel gazdagodott.
A borongós hangulatú festmény 1973-ban készült, az 1848-as forradalom 125. évfordulójára, témája Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmének megidézése. Feledy Balázs művészeti író, aki a kiskőrösi tárlatot is megnyitotta, így ír az alkotásról: „A kétségbeesett fiatal özvegy szinte magába roskadó tekintete mintha nem is kifelé irányulna, hanem befelé, a valóságból így (is) válik a kép álommá. S a mű alsó felében már csak felsejlik a költő elpusztult alakja […], de ez a zseni már testiségében – elsüllyed az őt körülvevő világ kíméletlenségében. Csak egy személy, egy arc óvja és vigyáz rá: feleségéé…”
Ezt a korai képet tehát ezentúl bárki megnézheti Kiskőrösön, viszont 1973 óta Aknay János egy hatalmassá fejlődött festői életmű teremtője, egy valódi színmágus. Ebből az életműből válogattak a kiállítás szervezői, javarészt olyan műveket, amelyek igazolják Aknay besorolását a posztgeometrikus alkotók kiemelkedő egyéniségei közé.
De megtekinthettünk egy összeállítást a gyermekkori rajzokból is, hiszen tehetsége, érdeklődése korán megmutatkozott, hétévesen már megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit (később is kerültek ki csataképek a keze alól). De a figurális alkotások közül is kerültek be a válogatásba (bár a geometrikus formák ott is intenzíven jelen vannak), ezek közül a legszebbek a Jézus életét ábrázoló sorozat képei, amelyekből Aknay szakrális látványvilága is kibontakozik a látogatók előtt.