Adamik Tamás professzor úr irodalmi előadásait hallgatni igen nagy élmény: könnyedén nyúl egymástól látszólag távol eső területekhez (a szónak minden értelmében), és biztos kézzel húzza meg az összefüggések vonalait. A hallgatóság csak ámul – a magabiztos, mégis szakmai alázattól terhes tudás lenyűgöző –, és élő irodalom bontakozik ki az előadás végére, hiába született ezer évekkel ezelőtt.
Adamik Tamás Latin irodalom a középkorban című kétkötetes kézikönyve átfogó képet nyújt a középkori latin irodalomról, tizenöt alkotó életét és munkásságát mutatja be. Különlegessége, hogy nemcsak a szerzők életrajzi adatait és műveik kritikai értékelést közli, hanem a szövegek eredeti és a szerző, illetve más kiváló műfordítók által magyarra fordított, formahű részleteit is, így elérhetővé téve a nagyközönség számára olyan műveket, amelyeket eddig csak nagy könyvtárakban, sokkötetes külföldi kiadványokban lehetett olvasni. Lássuk például Gottschalk – az első szász, aki az irodalmi életben jelentős szerepet játszott – egy kiváló esztétikai igényű versszakát: „Isten, irgalom ó nyomorult szolgádnak! / Mert mióta parancsoltad születni evilágnak, / Mindennél jobban imádtam – hódolni hívságnak. / Jaj, mi történt énvelem?”
2014-ben jelent meg a Latin irodalom a kora középkorban (6–8. század). A keresztény Európa születése című kötet, amelynek első fejezetében Adamik Tamás a középkor és a latin írásbeliség fogalmát tárgyalja, illetve a középkori latin nyelvű irodalmat korszakolja: az 1. korszakot a VI–VIII. századra teszi – ezt fedi le az első kötet –, a második a Karoling-kor, a harmadik az átmeneti jellegű X–XI. század, a negyedik pedig a középkori kultúra és irodalom aranykora, a XII–XIV. század.
Ebben így ismerteti a most tárgyalt kort: „A 2. korszak a 8. század második felétől a 9. század végéig tartó Karoling-kor, Nagy Károly (768–814) és utódainak kora, amelyet Karoling-reneszánsznak is szoktak nevezni, mert antik mintákhoz visszanyúlva normalizálta a korabeli latin nyelvhasználatot, továbbá egységesítette birodalmában a műveltségi színvonalat, amelyet a kolostori, a plébániai és a székesegyházi iskolák biztosítottak. Császári udvara az akkori európai művelődés középpontja volt Aachenben, ahol főiskolát alapított Schola Palatii néven, s vezetésével az Angliából odahívott Alcuint bízta meg. Udvarába csábította a korabeli Európa legjobb tudósait, íróit és költőit, például a longobárd származású Paulus Diaconust, a hispániai Theodulphust, a német Hrabanus Maurust, a galliai Lupus de Ferriéres-t”.
Míg az első kötet területekre osztottan (Itália, Észak-Afrika, Gallia, Hispánia, Anglia és Írország) tárgyalja a latin nyelven megszólaló szerzőket, a második kötet a Karoling-birodalomra koncentrál. A birodalmat és a korszakot általánosan bemutató első fejezetből megtudjuk, hogy Nagy Károly huszonegy évesen, 768-ban lett királlyá, tizenhét éves öccsével együtt. Bár a testvérek eltérő politikát kívántak folytatni, Karlmann hamarosan elhunyt, így bátyjára szállt minden hatalom. Károly hamar meghódította a környező területeket, Észak-Itáliát, Hispánia részeit, az északi és déli szászok területeit, Bajorországot, Frízföldet és Bretagne-t, majd Pannónia is birodalmának fennhatósága alá került.
Hódításainak viszont nemcsak hatalmi és gazdasági előnyei voltak, hanem szellemi megújulást is eredményeztek a különböző népek egységes, keresztény közösségbe való illesztése által – ezt nevezzük a Karoling-reneszánsznak: „A Karoling-kultúra teljesen keresztény és klerikális volt, annak ellenére, hogy olykor laikusok is részesévé váltak. Szerves folytatása volt a közvetlenül megelőző kornak, igyekezett pótolni annak hiányosságait, és emelni kulturális színvonalát. A kereszténység tekintélyt jelentett, a Biblia és az egyházatyák szintjén; de gyűjtötték az antik szerzők műveit is, tudatosabban, mint korábban, mert formai, nyelvi mintának tekintették őket”.
A kézikönyv összességében nagyon olvasóbarát, nyelvezete érthető és követhető bármely olvasó számára, míg szakmailag pontos és kimerítő, a közölt művek pedig meglepően érdekesek és sokszínűek. A professzor úr előadásai életszerűségének méltó és minőségi foglalata a könyv, joggal tarthat számot a közérdeklődésre.
Adamik Tamás: Latin irodalom a Karoling-korban (8–9. század). A keresztény Európa megerősödése. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017