Szerbiai műfordító vehette át a Külgazdasági és Külügyminisztérium által tavaly alapított Balassi Műfordítói Nagydíjat. Vickó Árpád műfordítói életműve mintegy nyolcvan művet ölel fel, munkássága hozzájárul egy közös közép-európai intellektuális horizont létrejöttéhez – emelte ki Menczer Tamás tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkár a díj átadásakor.
Menczer Tamás azt is hozzátette, hogy a művészet, az irodalom és a kultúra olyan módon tudja megszólítani az embereket, ahogy semmi más, ezért is lehetünk nagyon hálásak azoknak, akik segítenek közvetíteni a magyar kultúrát és ilyen módon öregbítik Magyarország hírnevét. A kultúra- és tudománydiplomácia ugyanis az országkép kialakításának kiemelten fontos eszköze. A tavaly alapított Balassi Műfordító Nagydíj pedig az első olyan elismerés, amelyet a magyar irodalom tolmácsolóinak adnak, akik nagyon sokat tesznek azért, hogy a magyar nyelv és irodalom elszigeteltsége ne maradjon meg, hanem elfoglalja méltó helyét a világirodalomban.
A díjazottat Tolnai Ottó vajdasági magyar író, költő, műfordító köszöntötte, aki laudációjában elmondta, hogy nem könnyű áttekinteni Vickó terjedelmes műfordítói munkásságát. Három munkáját emelte ki: Szerb Antal Utas és holdvilág, Örkény István Egyperces novellák és Polcz Alaine Asszony a fronton című műveinek fordítását. Tolnai Ottó hozzátette, hogy Vickó Árpád a vajdasági magyar irodalmat is folyamatosan fordította. Tolnai azt is elmondta, hogy bár fiatal korától ismeri Vickó Árpádot, egy interjúból ismerte meg jobban az élettörténetét, és arra a következtetésre jutott, hogy Vickó fordításai tulajdonképp az élete során felmerülő nehéz emberi szituációkra adott legmagasabb szintű válaszként is értelmezhetők.
Tolnai Ottó egyik személyes élményét is megosztotta a jelenlévőkkel. Egyszer Vickó fordításában kellett felolvasnia az Én kő című versét, és akkora hatást gyakorolt rá a szerb fordítás, hogy elsírta magát. Elmondása szerint Vickó képes volt arra, hogy fordításában meglelje azt a rést, amely rányílik a vers születése kapcsán keletkezett energiákra. Tolnai Ottó szerint tulajdonképp ezeknek a réseknek a megtalálásáról szól a fordítás.
Vickó Árpád elmondta, hogy a műfordítás létszükséglet, különösen a kisebb nyelvi közösségeknek, hiszen napjainkban előtérbe kerültek különböző integrációs folyamatok, amelyek azt sugallják, hogy csak egyetlen világkultúra létezik. Vickó Árpád azonban Umberto Ecóval ért egyet, aki azt mondta: Európa nyelve a fordítás. Szinte csak olyan költőket fordított, akiknek a szövegei eszmei, gondolati tartalmuknak köszönhetően elsősorban szemantikai síkon hatottak. Vickó Árpád 1950-ben született Újvidéken. Több mint nyolcvan szépirodalmi művet fordított le szerb nyelvre. Műfordítói munkásságából kiemelkednek Esterházy Péter-, Kertész Imre-, Tolnai Ottó- és Petri György-fordításai.