– Milyen programokkal ünnepelték a kilencvenéves akadémiát?
– Több hónapos programsorozattal ünnepelünk, amellyel célunk az is, hogy az akadémia hagyományosan erős tudományos profilját megtartva – ez különbözteti meg a többi magyar kulturális intézettől – nyissunk a kultúra más területei felé. Már csak azért is, mert szeretnénk árnyalni az olaszokban a hazánkról élő sztereotípiákat, megmutatni, hogy nem csak a paprika és a gulyás hazája vagyunk, hogy bebizonyítsuk, Magyarország jóval több annál, amit látni vélnek belőlünk. Ezért szenteltünk például programot Szabó Magdának, akinek műveit Olaszországban jól ismerik.
– Valóban jó húzónév Szabó Magda?
– Itt bestsellerszerző. Erre építve kortárs zenével, kortárs képzőművészettel elegyített emlékestet szerveztünk májusban, amelyen olasz és magyar írónők, kritikusok beszélgettek róla, illetve arról, mit jelent írónőnek lenni Olaszországban és Magyarországon. Nápolyban november elsején felolvasószínházzal emlékezünk meg róla, Az ajtó című filmet is levetítjük. De már szervezzük a jövő évi irodalmi programokat is, ahol Szabó Magda is fontos szereplő marad.
– A rómaiak kíváncsiak a magyar kultúrára?
– Ideérkezésem óta egyre több és egyre színesebb kulturális programot próbálunk szervezni, és megpróbálunk kilépni a zárt, méltóságteljes barokk palotából. Ennek volt egy szimbolikus eseménye is, amikor megnyitottuk a palotát és udvart. Az utcáról bevezető szakaszon olasz és magyar street art művészek dolgoztak együtt. Emellett persze visszük tovább a tradicionális programokat is: nagyon erős például a komolyzenei törzsközönségünk. A következő hangversenyünkön, október 20-án az Auer trió ad ünnepi koncertet.
– Az akadémia a visegrádi országok közös olaszországi kulturális megjelenésén is dolgozik. Hogyan?
– Júliustól hazánk a V4 soros elnöke, ezért mi javaslunk projekteket a társintézményeknek. A zene világnapján volt egy dzsesszestünk, a Random Trip magyar zenekar fogadott be egy lengyel, szlovák és cseh zenészt közös improvizációs koncertre. Előtte nem is találkoztak, négy különböző állam és identitás jelent meg a színpadon, de remekül együttműködtek. Ez egy jelképes bemutatkozás is volt, az egész régiónkról szólt. Október 27-én a négy országból jön egy-egy fiatal költő, akik egy spoken word esten, azaz zenei kísérettel előadott versekkel mutatkoznak be a római közönségnek.
– A jelenlegi, 90/10 című képzőművészeti kiállítás hogyan illeszkedik az idei programba?
– A 90 éves programsorozatot ezzel a kiállítással nyitottuk meg. Az 1928 óta létező képzőművészeti ösztöndíj az akadémia egyik legfontosabb hozzájárulása a magyar kultúrához, amelynek köszönhetően évente több művésznek nyílik lehetősége Rómában tájékozódni és alkotni, akik aztán hagyományosan a periódus végén egy tárlattal mutatkoznak be, a mostani kiállítás anyagát a tavalyi akadémiai évben nálunk járt alkotók műveiből állítottuk össze. Ez tehát emblematikus része a tevékenységünknek.
– Gasztrokult fesztivált is rendeznek.
– Ebben is új utakon járunk, ugyanis azt gondoltam, hogy a kultúra legkülönbözőbb szereplőinek adunk bemutatkozási lehetőséget, ezért keressük a magukat bemutatni kívánó szervezeteket, hogy felkínáljuk nekik az intézet nyújtotta lehetőségeket. Voltak sikeres programok Debrecenből, a pécsi egyetem már bejelentkezett november 24-re, ők az intézmény alapításának 650. évfordulóját ünneplik, többek közt egy kiállítással. A Városok és Falvak Szövetsége pedig gasztronómiai-kulturális kisfesztiválon mutatja be több vidéki magyar település értékeit, mert fontos, hogy a Budapesten kívüli Magyarország is megjelenjen.
– Még mivel készülnek?
– Rómát is be szeretnénk kapcsolni a reformáció 500 emlékévbe. Elsőre akár provokatívnak is tűnhet, hogy a katolicizmus központjában a reformációt ünnepeljük, de nagyon is helye van a dialógusnak, hisz az is fontos, hogy megmutassuk, mit tanult egyik a másiktól. Decemberben mutatkozik be a külügyminisztérium által összeállított történelmi utazó kiállítás, de ehhez illesztünk egy beszélgetést, amelyben katolikus és református teológust ültetünk egy asztalhoz december 12-én. A palota udvarán egy kortárs művészeti fényinstalláció is helyet kap: Mátrai Erik Porticus című, a klasszikus bazilikákat idéző, 16 fényoszlopból készülő munkája, amely utal a római építészeti tradíciókra, az őskeresztény gyökerekre s ezáltal a közös keresztény értékekre, de a fehér fény a tisztaság örök szimbóluma is, amellett, hogy felidézi a református templomok egyszerű belső tereit.
Játékra hív az akadémia
Róma a nyugati civilizáció máig kiemelkedő fontosságú hivatkozási pontja, de nem csak az antik és a keresztény kultúra okán: jóval több, mint relikviák, múzeumok, emlékhelyek tárháza. Róma eleven és nyüzsgő, életerőtől – és persze gondoktól, problémáktól – duzzadó metropolisz. A Római Magyar Akadémia most játékra hívja mindazokat, akik másoknak is el akarják mondani, meg akarják mutatni, mit jelent számukra Róma, mit kaptak tőle, hogyan látják, hogyan élték-élik meg.
A játék menete a következő: készüljön egy rövid videó (telefonnal rögzítve is megfelelő), ahol ki-ki felolvas, elmond egy olyan magyar szerző által írott művet – verset, regényrészletet –, amelyben magára, illetve a maga Rómájára ismer, amely a legjobban visszaadja vagy legalább megközelíti a saját élményét. A filmet Akadémia90játék megjelöléssel e-mailben az accademiadung90@gmail.com címre kell elküldeni. A videót az akadémia közzéteszi a YouTube-csatornáján (Accademia d’Ungheria in Roma), illetve az A90 Roma Facebook-oldalon is, ahol a közönség lájkokkal szavazhat a leginkább tetsző darabokra. A játék 2017. december 10-én zárul, az addig legtöbb lájkot kapó videó készítőjének jutalma jövő tavasszal egy kétszemélyes római utazás az akadémia vendégeként.