Ugyan nem cáfol rá a közvélekedésre az Imagine művészfilm sem, miszerint Yoko Ono személyiségével kissé rátelepedett párjára, John Lennonra, mi több, uralta őt, mégis jó néhány jelenetében nem csak a rajongók számára szerethető látványvilágú művészfilm született kettejük közös gondolkodásából. Még akkor is, ha egyes ötletei szinte kínosan erőltetettek, eredetieskedők vagy csak egyszerűen egy nárcisztikus művész túltengéseként értelmezhetők.
A Beatles világhírű frontemberének szerelme igen megosztó személyiség: a nyilvánosság nagy része Yokóban egy Lennont nemcsak a családjától, de a zenekartól is elragadó öntörvényű nőt látott, az emberi gyengeség legszánalmasabb jelenségét produkálva, szinte megkövezte a sztár imádottját.
Maga Lennon egy interjúban így emlékszik erre: „Az emberek nem értették a mi kapcsolatunkat. Azt mondták, Yoko egy japán boszorkány, aki megőrjít engem. Nem tudtam megérteni, hogy miért akarnak sarat dobálni rá vagy megbüntetni engem az iránta érzett szerelemért. Ami engem illet, én úgy éreztem, hogy ő az én szerelemistennőm, és az egész életem kiteljesülése.” Máshol úgy fogalmaz, az ő kapcsolatuk tanár-tanítvány viszony, amelyben Yoko Ono a tanár, John Lennon a tanítvány: „Én vagyok a híres ember, akiről azt tartják, hogy mindent tud, valójában ő az én tanárom.”
Az Imagine ez utóbbi „alárendelődést” érzékelteti, ha úgy tetszik, az ő közös filmjük valójában Yoko Ono munkája. A Lennon-rajongók a zenész, a politikai aktivista, filozófus és a költő valódi karakterének halvány rajzát láthatják majd viszont a munkából. Az 1972-ben, főként Lennon és Ono angliai otthonában készült, az álom és valóság ötvözetét megjelenítő felvételei az ikonikus Imagine album születését dokumentálják.
A film minden gyengesége ellenére egy nagyon erős szellemi összetartozás lenyomatát tükrözi, betekintést engedve a művész házaspár mindennapjaiba. Láttunk volna többet a képzőművész Yokóból is, mint például a hófehér sakktáblán megrendezett játszmájuk vagy a közös biliárdozás jelenete (előbbi a szerethetőbb epizódok közé tartozik). Már csak azért is, mert sokkal inkább kíváncsiak vagyunk e titokzatos asszony John Lennont lehengerlő kreativitására, mint nárcisztikus ego tripjére.
Közben az ikonikus Imagine album teljes zenei anyagát meghallgathatjuk, sőt Yoko Ono Fly című szólóalbumának két dala is bekerült a filmbe. A Lennon-rajongók sem maradnak élmény nélkül: a film végén mintegy kiegészítésként – vagy kiengesztelésükre – egy stúdiófelvételt is bevágtak, amelyet George Harrisonnal és más zenésztársakkal rögzített a művész. Ez utóbbi része a Paul McCartney-nak íródott How do you sleep? című, több mint ironikus dal, és a szerzői filmben többek között Fred Astaire, Andy Warhol és Miles Davis is feltűnik.
A 68 perces filmet 2018-ban képkockánként felújították, az eredeti hangfelvételeket a többszörös Grammy-díjas hangmérnök, Paul Hicks keverte újra, 5.1 térhatású hanggal. Az alkotás a Pannonia Entertainment forgalmazásában, egyfajta rajongói találkozókon látható majd december 20-tól Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban, emellett számos vidéki helyszínen is vetítik, többek között Szegeden, Szolnokon, Pécsett és Szombathelyen is műsoron lesz.