A kötet öt ciklusba rendezve mutatja be az életművet, amelynek bizonyos fordulatai, jellemző sajátosságai úgy váltak közös kultúrkinccsé, hogy az újabb generációs használók talán nem is tudják, hogy épp egy Bereményi bonmot-val udvarolnak, keseregnek vagy mondanak szeretve cinikus véleményt a világról; a könyv borítójának belső oldaláról idézek: „A kötet öt, markánsan kialakított ciklusában a versek többletjelentései, hangsúlyai és asszociációi lesznek a meghatározók. Szikrák a szélben. Mellékzörejekre helyeződik nagyobb hangerő, háttérfigurákra erősebb fény. Így kap helyet a kötetben egy szubjektív lírai önéletrajz, egy geometriai alakzatokban gazdag szerelemtérkép, a rendszerváltoztatásokat kifigurázó jellemtörténeti tabló és a Bereményi-mitológia hőseinek színes panoptikuma.”
A bizonyos, akár dalkori (albumkori) sorrendiségből fakadó értelmezési tartományba tartozó versek, dalszövegek korábbi elrendezettségének alapos szerkesztői átgondoltságra valló újrarajzolása és átalakítása nem várt élményekkel gazdagítja az amúgy is bizsergő érzékszervekkel a művészetet élvező, zsongó befogadói oldal leesett állal taktust verő képviselőit (rég tetszett szerkesztési koncepció ennyire, na) – ez az összélmény: a történelem fontossága, az életképek sokasága, a magyar nyelv(tan) egészen eredeti és azonnal felismerhető módon való alkalmazása. A legnagyobb természetességgel használt személynevek hosszú listája, akik mintha közös ismerőseink lennének, a szomorú férfiöröm vigasztalanul és holdvilágosan zsizsegő tompasága, az országért és a városért való aggódás, a világ varázstalanítást követően is megmaradó szépsége.
És aztán ott van az egyenkénti élmény, amely szervesen összekapcsolódik az előző bekezdésben felsoroltakkal úgy, hogy közben kiválik a csoportokból egy-egy belénk égett, ikonikussá lett és (élek a szeretetteljes, jóindulatú gyanúperrel) ikonikusnak megírt alkotása: a kamaszkori erotikát egyetlen képben a maga érthetetlen teljességében felvillantó Tanulmányi kirándulás („A tisztáson egy pihenőnél a Vértes tanárnő / lefeküdt és szemét lehunyta sok porzó között.”), a családi élet kimond(hat)atlan viszonyait elénk táró A legjobb viccek („A legjobb vicceket az egész világon / november elsején mondta el családom”), az utazás fárasztó romantikáját prezentáló Krakkói gyors („nézz ki, a hajnali tájnak hangulata van”), a kétségbeesett férfisorsot megmutató A 100. éjszaka („A tizedik éjszakát / nővel aludtam át, / a körmöm eltörött, / úgy szorítottam őt.”), a Budapest című vers („Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk? / Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? / Itt van a város, vagyunk lakói, / maradunk itten, neve is van: Budapest.”), a verejtékszagú férfitársaságok nem létező romantikájáról értekező Munkásszállás („Örvendezett a munkásszállás, / megszűnt a nők utáni rohangálás, / végre szereztünk egy állandó nőt.”), „az ötvenes évek szűk levegőjét” beszívni kényszerítő Dal nővéremnek, a lét elviselhetetlen nehézségeit feldolgozó A 74-es év, a férfifaló Fáskertinéből kicsorduló étvágyat elénk táró Jutalomosztás („Ifjú dolgozók, egyem a gyönge húsotok!”), a magyar népdalhagyományt hitelesen továbbíró Megyek az utcán („Megyek az úton lefelé, / 2004 estefelé, / és Ő még azt is jól rendelé, / hogy senki sem mondja, gyere bé.”), a Születtem Magyarországon két sorba sűrített aggodalma („Hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul, / kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?”), a kereskedelmi rádiók által elkoptatott Nagy utazás fáradtnak tűnése („mintha nem a régi volnál”), a Szerelmes vers szomorúsága („Mióta a világ varázstalanítva lett”)… és az Illegalitás című alkotás – amelyet teljes egészében kellene idézni, mert benne van (számomra legalábbis) Bereményi Géza játékosságának, humorának, gyilkos iróniájának, megbocsátásának, hitének, világról való tudásának kvintesszenciája („Azért az hőstett, hogy az időknek / Néha az ember szembeszegül.”)
Mit is mondhatnék még? A versek egy része – immár talán örökre – Cseh Tamás hangján szól a fejünkben (szerencsére lehetetlen őket más dallammal akárcsak elképzelni is), és ez újabb vonásokkal gazdagítja Bereményi Géza kiteljesedett, jelentős életművé összeálló, a mindennapokban az irodalmi művek szokásos mutatóinál mélyebben jelen levő sorainak (örök)érvényűségét.
Bereményi Géza: Versek. Magvető Kiadó, Budapest, 2016.